2011. január 18., kedd

Győry Attila - Ütközés

Győry Attila Ütközés

Ha az irodalomnak van pereme, az Ütközés ide tartozik. Akárhonnan nézzük, nem szokványos alkotás, pedig a maga nemében egyedülálló. A regény hősei különböző embertípusok (mindegyikőjüket mélységesen megveti társadalmunk), mégis világunk részei, itt élnek közöttünk. Annak a világnak a komponensei, mely számunkra rejtett, de kétségtelenül jelen van, anélkül, hogy tudomást vennénk róla. Az éjszakai élet sötét figurái, akik szentjánosbogárfény-szerűen jelennek meg itt, vagy ott, a jól megszokott nagyvárosban, a füstös lokálok, szennyes utcák sárgás, éji fényében.
A regény legelőször Púpos jellemét mutatja be, a XX.-XXI. századi őrült művészvilág egyik valódi „underground” figuráját, az írót, aki kétes társaságokban elvegyülve, vagy éppen koszos melegbárokban kutat inspiráció után, hogy perverz szennylapokat töltsön meg igénytelen cikkekkel. A szerző így mutatja be, s ez a legigazabb leírás: „egy elpusztult galaxis utolsó, megmaradt kémholdja”. Igazán szeretetreméltó karakter, bájosan extrém kalandjai pedig sokszor megrázóak. Különböző szituációit gyakran nyomdafestéket nem, vagy alig tűrő szavakkal lehet csak igazán árnyalni. Púpos nem riad vissza a gyorsító drogoktól, ráadásul alkoholista. Viselkedése korántsem szokványos, illúziók és hallucinációk játszadoznak vele. Elméje olyannyira alá van rendelve az alkoholnak, hogy az idült alkoholistáknál meglehetősen gyakran fellépő betegség mutatkozik meg nála, a delirium tremens – ezt a betegséget az író „alkohol hercegé”-nek nevezi. Púpos egyébként hisz a reinkarnációban, és a dinnyében.
A második hős Nico, a néger drogdealer. Nico elegánsan öltözködik, nem küzd pénzügyi nehézségekkel, korrekt árus. A szerző az ő jellemén keresztül mutatja be a pókhálószerű drogvilágot, a sajátos hierarchiát, és a vevő-árus kapcsolatot, ami forgásban tartja világunkat. A regény fő témája ugyanis mi vagyunk. Az eladás és vétel hatalmas mozgató tömege. A fogyasztói társadalom egyik ága a drogpiac is. Nico gyakorlatilag kis hal, főként kokaint árul. Hitelesen mutatja be a Vevők kiéhezett, gerjedt falkáját, mely elég gyakori, és észrevehető jelenség a nagyobb városokban. Bátorkodom olyat mondani, hogy Nico a legépelméjűbb a főhősök közül.
A harmadik, s egyben utolsó hős, Igor. Igor több szempontból is szenvedő figura. Napjainkban egyre gyakoribb ez az embertípus. A külvilággal alig-alig érintkezik, gyorsétterembe jár, apró kódtöredékek és szoftverek képezik számára a gyönyört, a monitor fénye pedig a megnyugvást – egy programozó. Talán mondanom sem kell, hogy ő is drogfogyasztó, akár a többiek.
Győry Attila látszólag társadalmunk legalját szedte össze, de a könyv egészen mást sugall. Ők az új, „Techno-Pop” társadalmunk előjelei, vagy tagjai. A szerző evvel a könyvével határokat feszeget, a megváltozott értékrend morális, vagy etikai határait, sőt azt is, hogy meddig lehet elmenni a határokon túl. A regény hősei önmaguk rabjai, akiket leszippant a modern kori vécé, aminek peremén mi egyensúlyozunk untalan. Púpos, Nico és Igor tehetetlenül zuhantak alá, és vették tudomásul, hogy a környezetük, a felgyorsult életritmus és a fogyasztók átláthatatlan tömege, az egyetlen és örök perpetuummobile áldozatai lettek.
Szabadon vállalták be a végső ütközést.

írta: Dudás Bálint

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése