2011. január 18., kedd

Rovás kiállítás a kassai Kaszárnyában

Rovás kiállítás a kassai Kaszárnyában

A Kasarne Kulturpark tökéletes hely expók, performance-ok, happeningek és színdarabok megrendezéséhez. Több hektárnyi terület áll rendelkezésre, több épület, melyeket teljes egészében nem tudnak kihasználni, de ez még mindig jobb, mintha egy apró füstös dohos pincehelységben, vagy omladozó gyárépületek falai között folyna sűrűn a művészet, mint olyan.
Majd' minden nap elmegyek melle, és a betört ablakokon keresztülszálló varjak nem éppen arra utalnak, hogy itt történt is valaha bármi említésre méltó.
A tárlatot november 18.-án nyitották meg, és hat felvidéki képzőművész lélekmorzsáit hivatott bemutatni a publikumnak. Maga a tárlat úgy vélem, kellően nagyot dobbantott, a megnyitón rengeteg ember vett részt, de nem is ez a lényeg. Volt Valami a Levegőben – ezalatt azt értem, hogy a hangulatot merőben befolyásolta az is, hogy magát a környezetet és a nézelődő embercsoportokat összekötötte egyfajta otthoniasság, amit kevés kiállításon lehet tapasztalni.
Vegyes műveket mutatott be a Rovás, mind technikai szempontból, az eszközhasználat terén, és abban is, ami a végső és egyértelmű leszűrni valót illeti. Ez amolyan nézői „feladat” a művészet iránt. Az alkotások egy fő téma köré összpontosultak, ez pedig a teher. Azt ábrázolták, mit jelent számukra a teher a művészetben. Tetemes mennyiség, már szinte a befogadóképesség határán. Én kétszer néztem végig, de biztos vagyok benne, hogy harmadjára is találnék még megbúvó részleteket, új gondolatokat, új síkokon. Szabó Ottó 1994-ben végzett a Pozsonyi Képzőművészeti Akadémia grafika szakán, a Rovás egyik alapító tagja, továbbá Suchoža József, aki jelenleg is a Besztercebányai Művészeti Akadémia tanára, video- és térinstallációi közismertté tették a felvidéki képzőművészetben. Viktor Oravec üvegdizájn szakon végzett Pozsonyban, a szlovákiai konceptuális művészet egyik megteremtőjeként is nevezik, továbbá Richard Kitta, kassai intermediális művész, aki egyébként több verseskötetet is szerzett. Valamint Szaszák György, aki a kiállítás évében végzett a Kassai Műszaki Egyetemen – többek között térinstallációval rukkolt elő.
Ritka az olyan kortárs művészeti tárlat, amiből a néző nem csak fáradtságot visz haza magával. Szeretném azt hinni, hogy ez csak itt, Kassán fordul elő. Viszont ez a Kaszárnyás eksön valóban jól sikerült, olyat kaptam, amit valójában tényleg nem vártam.

írta: Dudás Bálint

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése