2011. december 20., kedd


2011. szeptember 23., péntek

ex-MáraisoKK bloglistája

Ha követni szeretnétek az ex-Máraisok munkásságát, akkor ajánlom mindenki figyelmébe az alábbi blogcímeket:


Sajnos több oldalról nem tudok, de ha tudtok valamiről, akkor legyetek szívesek kommentben megosztani és kiegészítjük!

2011. augusztus 14., vasárnap

Csillaut (with Shamane) VIDEOKLIP

Aki lemaradt volna a videoklip premierjéről az itt megnézheti :-)

2011. augusztus 3., szerda

Csillaut (with Shamane) PREMIERE PARTY Kassán




Az in:formation zenekar koncertjére és videoklip bemutatójára invitál a Tabačka Kulturfabrik augusztus 13-án (szombat) este.

A dunaszerdahelyi in:formation zenekar 2005-ben alakult, élő hangzással fűszerezett elektronikus zenéjükkel a trip-hop, a big beat és a downtempo határait feszegetik. A zenekar számos fellépést tudhat maga mögött a magyar-szlovák határ mindkét oldalán, zenéiket szlovák, magyar, cseh és amerikai rádiók egyaránt játsszák. Felléptek már Bootsie (HU), a Zagar (HU), a Noisecut (SK), Biba (SK) vagy éppen a Digitron Sound System (CRO) kísérőjeként, és együttműködtek többek közt a Zengineers (DE), a Foxrox & Geetox (AU), az Ear Drum Kru (SK), és a Cage Page (UKR) formációkkal is.

Az együttes Csillaut című száma 2009-ben jelent meg a "Bristol" nevű albumon, melyet ingyenesen le lehet tölteni a
http://bit.ly/informationb​ristol weboldalról. A dalhoz most két fiatal kassai alkotó, ifj. Pribék Gábor (Kapor) és Tisza Balázs forgatott klippet, amely önmagában is érdekes alkotás. A filmet Kassán vették fel, ezért a premierje is a városban lesz.

A Tabačkában a klip és a werkfilm levetítése után az in:formation élőben is bemutatja a zenéjét, utána pedig az alkotók vendégei, a friss elektronikában utazó "planetmälcolm" és "Plantagenet" pörgetik a lemezeket. A sort a zenekar különleges vendége, a vágsellyei Metroklub rezidense, "DJ Grasshopper" zárja, aki ellenállhatatlan dnb és breakbeat ütemei ezúttal a kassai közönséget szólítják majd a parkettre.

Az esemény 20:00 órakor kezdődik, a belépés INGYENES, mindenkit várunk szeretettel!

2011. július 29., péntek

ajánló: Hatfa 2011 = alkotótábor!



Jelentem alázatosan, hogy idén is lesz Hatfa, egy hely ahol mindenki jólérezheti magát és sokat alkothat. Kis ízelítőnek ilyen volt a 2010-es és ilyen a 2009-es tábor.
Szekciók: Grafika, festészet, kerámia, alkalmazott művészet.
Mindenkit szeretettel várunk 15 és 25 év között - rugalmasan.
Időpont: 2011. augusztus 28. - szeptember 3.
részvételi dij 75 ,- EUR

Jelentkezni pedig itt lehet 2011.aug.17-ig: 
botorkalo.livia@gmail.com, +421905260500 - Simon Livia
vagy +421904350673 - Fecsó Szilárd


Gyertek, jó lesz! 
u.i.: facebook esemény ITT

2011. június 30., csütörtök

POKE fesztivál 2 percben

És vége is lett a POKE fesztiválnak, gondolom nem jött el senki amiatt, hogy ezen a blogon olvasott az eseményről. (ha mégis, akkor tessék hozzászólni a bejegyzéshez itt alul :-). Nembaj, legalább tudomást szerezhetett róla 1-2 ember. Íme egy 2 perces videóösszegzés a POKE [pouk] FESTIVAL 2011-ről, jövőre mégjobb lesz, és már nehagyjátok ki!



u.i.: hosszabb dokumentumfilm riportokkal együtt hamarosan!

2011. június 19., vasárnap

2011. június 18., szombat

POKE fesztivál JÚN.25-én!

A POKE egy különleges egynapos fesztivál lesz Eperjes és Kassa között (Drienovská Nová Ves) és megpróbál közelebb hozni a két város underground kultúrvonalához. Egy használaton kívüli téglagyárat rendeznek be a koncerteknek, performanceknek, filmvetítéseknek, irodalmi szekciónak. A gyárépület területén  interaktív installációkkal és street art kompozíciók megalkotásával is szembesülhetünk június.25-én. A program 13:00-kor kezdődik és a buli hajnalig tart. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, nagyon érdekes helyszín és esemény kombinációja lesz ez!

jegy ár: 6€ (elővételben); 8€ (helyszínen)

Teljes program és egyéb információk a fesztiválról: www.pokefest.sk
(facebook eseményért klikk IDE, ha valakit érdekel)

2011. május 20., péntek

Kiállításmegnyitó: SQUAT


2011. május 28.-án 18.00 órától június 3.-ig hat alkotó kiállítása tekinthető meg egy lakatlan házban, a Štúr utca 11 házszám alatt. 




Az épületben összesen hat lakás található. Minden kiállító saját lakással rendelkezik, melyet saját koncepciója szerint installál. ,,A Place in the World" (Artour Aristakisian) film vetítésével egybekötött tárlaton fényképek, festmények, grafikák, street art kompozíciók, audio-vizuális alkotások és kerámia kísérletek találhatóak, ráadásul a zenéről a CLUSTER ENSEMBLE (http://www.cluster-ensemble.com/ ) gondoskodik. A kulturális jóllakottságot grillezés tetőzi, és teszi kellemesebbé az estét.

Az expo célja az, hogy közelebb hozza az embereket a squatting filozófiájához, mely életre kelt egy lakatlan épületet, és bemutatkozási lehetőséget nyújt az alternatív alkotók számára.

Kiállítók:

Bíblbrox Dávid – fotó
Bocs’y Zsolt – grafika, festészet
Dudás Bálint – fotó, grafika
Pribék Gábor – fotó, audio-vizuál
Máté Dani  – grafika, festészet
Éliás Ádám  – fotó, kerámia, festészet

Támogatók:

Palex. Trade
Vinárne Choňkovce
Mestské kino Biograf



2011. április 19., kedd

JR TED Prize kívánsága: Használjuk a művészetet arra, hogy felforgassuk a világot

Ajánlom mindenkinek ezt a 25 perces előadást, ahol maga JR beszél bővebben művészetéről, munkásságáról!



 Ted Prize (fordította: Anna Patai):
,JR, a félig-meddig névtelen francia utcai művész arra használja a fényképezőgépét, hogy megmutassa a világnak az igazi arcát azáltal, hogy emberi portrékat ragaszt hatalmas felületekre. A TED2011-en elmondja a merész kívánságát: használjuk arra a művészetet, hogy felforgassuk a világot. Tudj meg többet a munkásságáról és arról, hogyan csatlakozhatsz hozzá az insideoutproject.net oldalon."

2011. április 2., szombat

Dudás Bálint – Szíria

Dudás Bálint Szíriából hazahozott fotói, egy számunkra idegen kultúra részletei, pillanatok egy ismeretlen világ embereinek mindenapjaiból. Utazás az időben. Utazás egy olyan helyre, ahol minden épület történeteket mesél. Erről szól Dudás Bálint kiállítása. A fotókiállítás Kassán a Márai Stúdió kávézójában tekinthető meg, siessetek mert már nem sokáig.

 

Videó: ifj. Szaszák György.


video

2011. március 31., csütörtök

Csillaut (with Shamane) videoklip hamarosan

A Márai gimi jelenlegi, illetve volt diákjai, hétvégente keményen dolgoznak a dunaszerdahelyi in:formation nevezetű zenekar klippjének a forgatásán majd két hónapja. A zenekar 2009-es Bristol  nevezetű albumját INNEN tölthetitek le, és a 2010-es An Angel Fell Remixes című album is INNEN ingyen letölthető. Mindenkit szeretettel várunk érettségi után a májusi premier bulira. Bővebb információk hamarosan! Illetve a klipp hivatalos oldalára kerül majd fel minden a leghamarabb.

Alkotók: Pribék Gábor, Tisza Balázs
Főszereplő: Kudernács Csaba
Storyboard: Bocsárszky Zsolt
Festmény: Gorynitzki Adrienn
További kulcsemberek: Dudás Bálint, Éliás Ádám, Győri Csaba, Mihály Mátyás, Szabó Adrienn.

Ízelítőnek íme egy pár fotó a forgatásról:



2011. március 23., szerda

Hétvége a Római Magyar Akadémián

   A levegő sűrű és párás, igen, még illatosabb is. Délután a kellemesen gyönge napfény, a motorok zaja, a kiabálások, nevetések, és koccintások városa, amely az egyik legélhetőbb Európában. Beleszeretni könnyű, elhagyni annál nehezebb, de aki ellátogat, bizonyára vissza is tér még párszor. Főleg, ha érmét dob a Trevi-kútba!
   Látogatásunk ezúttal rövid volt, és próbákkal zsúfolt. Összesen három éjszaka. Gál Tamás, a Komáromi Jókai Színház tagja, és édesapám, Dudás Péter közösen egy egyórás felolvasó-estet tartottak a Római Magyar Akadémia falai között. Márai Sándor Kassai őrjárat című regényéből vettek ki részleteket, és állították össze. A regény az író utolsó kassai látogatását mutatja be, ahogyan körbejárja a várost, előjönnek gyermekkori emlékei, ifjúságának derűs évei, konkrét utcák, épületek. A felolvasást Pribék Gábor erre az alkalomra készített filmje tette még érdekesebbé, a kép tökéletes összhangban volt a szöveggel, így a néző irodalmi szűrőn keresztül járhatta végig Kassa városát. Izgalmas volt látni továbbá a differenciát; városunk jelenlegi arculata erősen eltér attól, amit Márai látott, és örökített meg könyvében. A próbák eleinte ráérősen, majd később egyre feszültebben zajlottak. Főként az önállóan gondolkodó projektor makacssága volt idegőrlő. Két percnyi vetítés után úgy gondolta, túlságosan felforrósodott, így biztonsági okokból leállt működni. Ezt a problémát később sem sikerült kiküszöbölni, de megtörtént a csoda, és szerencsére az előadáson végig kitartóan vetített. Így a projektorral vívott küzdelemben sikerült felülkerekednem.
Az előadásra körülbelül százötven ember látogatott el. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy számban élnek magyarok Rómában, akik kíváncsiak a produkcióra. Az előadás után rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a közönség felől.
   A Római Magyar Akadémia a '20-as évek végétől működik az olasz fővárosban. Székhelye, a Falconieri-palota a magyar állam legértékesebb külföldi ingatlana, többek között azért, mert számos pompás részletét az egyetemes barokk művészet nagymestere, Francesco Borromini alakította ki.
Azért vásárolták meg a különleges szépségű épületet, mert azt akarták – miként a bejárat falára illesztett emléktábla is említi –, hogy a magyar tudománynak, kultúrának és művészképzésnek méltó otthona legyen az Örök Városban. Az akadémia falain belül mozogva olyan érzésem támadt, mintha Magyarországon volnék, ugyanis az ott élők többnyire kutatók, ösztöndíjas diákok, magyar nemzetiségű egyetemisták és papok. Az előzmények visszanyúlnak az 1890-es évekre, amikor megnyíltak a Vatikáni Titkos Levéltár kapui. Fraknói Vilmos címzetes püspök és történész akadémikus saját pénzén villát épített, hogy megfelelő szálláshelyet biztosítson a a Rómába érkező magyar kutatóknak. Pár évvel később a művészek számára egy Szépművészeti Akadémiát hozott létre. Alapítványait később a magyar állam vette át, és beillesztette a Collegium Hungaricum keretébe. Az ekkoriban kibontakozó ösztöndíjpolitika célja az volt, hogy az olasz kapcsolat révén szerezzék meg azt az európai tudást, amellyel a harmadára zsugorodott Magyarország a maga kulturális értékeit bizonyíthatja a nagyvilágnak. Ehhez hasonló akadémiák működnek még Berlinben, Párizsban, New Yorkban, Madridban és Londonban is. 
   A római akadémián a második világháború kitöréséig huzamosabb ideig itt munkálkodott Kerényi Károly, és Szerb Antal is – tudtam meg az akadémiában dolgozóktól –, de az intézet ösztöndíjasai között olyan neveket találunk, mint Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János vagy Ottlik Géza.
   A munka mellett mindössze egy nap jutott városnézésre. Ekkor jártam negyedszer Rómában. Sajnos a Sixtus-kápolnát ezúttal sem sikerült megtekintenem. Az olasz rendőr lelkesen hirdette, hogy „Monday morning, Monday morning...” de sajnos már vasárnap elhagytuk a várost. Majd legközelebb remélem sikerrel járok. Mindamellett sikerült ezt-azt megtudnom a Falconieri-palotáról, a Collegium Hungaricum rendszeréről, az ott élő magyarokról és minden látogatásnál egyre többet a városról.
Hazafelé a fémdetektor sikítása mellett meg kellett válnunk pár üveg olívaolajtól, de ezt leszámítva zökkenőmentes és tartalmas út volt.

írta: Dudás Bálint
Koldusopera Kassai Thália Színházban

   Miért ne lehetne néhány bazmeg egy színi előadásban?
   Bár a produkció „több helyen is eltört”, mégis a vulgaritás volt az, ami kiverte a biztosítékot a konzervatívabb színházlátogatóknál. Nem kevesen hagyták ott a színház épületét a két felvonás között, felháborodott, sőt sértődött arckifejezést mutatva. Többen azt hajtogatták, hogy „többet nem veszek bérletet”. Voltak, akiknek a bordélyházas jelenetnél akadt el végleg a lélegzetük Kitty (Szabadi Emőke Katalin) miatt, aki apácának öltözött prostituáltat alakított. Lehet ezen vitatkozni, kinek sértő, kinek kevésbé, és ki az, akit egyáltalán nem érdekel. Véleményem szerint beleférne még ez a jelenet is, igaz, oldottabb és valamivel összeszedettebb kivitelben. 
   Korognai Károly rendező úr a hivatalos sajtótájékoztatón közölte, hogy hagyományos értelemben vett díszlet nem fog feltűnni a színpadon, ezt vizuális effektusok helyettesítik majd. Magyarul: látáson alapuló inger/hatás. Ha tágabb értelemben vesszük, akkor gyakorlatilag minden amit szemmel észlelünk, vizuális effektus. Ma már egyáltalán nem kell sok ahhoz, hogy a szemnek új, szokatlan, izgalmas hatást nyújtsunk. Nem vettem észre különösebb „vizuális effektusokat”, a háttérben itt-ott elővillanó foszforeszkálós motívumokat leszámítva. A díszlet minimalizmusa abszolút nem keltett ürességet. 

   Végtelenül sajnálom továbbá azt, hogy a tizenöt szereplőből durván három színész tudott nem hamisan énekelni. Ez így önmagában meglehetősen erős komikus hatást nyújtott, afféle szolid underground érzésvilágot sugárzott magából. 
   A társulatnak nem több, mint négy hét állt rendelkezésére, hogy összehozza a Koldusoperát, többek között ez lehetett az oka annak, hogy jó néhány színészi játékot nem igazán sikerült helyre tenni, gondolok itt Peacock (Pólos Árpád) és neje (Kövesdi Szabó Mária) egyik kulcsjelenetére. 
   Szórakoztató és élvezhető darab, azonban maga a filozófia, amit Bertold Brecht szeretett volna kinyilvánítani a Koldusoperában, nem derül ki a kassai produkcióban. Mindössze a zárójelenet ad magyarázatot mindenre, ami szerintem eléggé ügyefogyott megoldás. Éppen ezért hiányolom többed magammal színdarab ívét. 
   A felháborodott kassai publikum úgy hozta nyilvánosságra nemtetszését, hogy visszamondták, illetve az iskolák szervezetten nem vettek részt az előadáson. Ez azonban még a jobbik eset, volt arra is precedens, hogy harminc embernek játszott tizenöt. 
   Végezetül pedig: a Kassai Thália Színház Koldusoperáját még csak Koldusoperának sem lehet nevezni – ami már hivatalos – ugyanis a sok átírás miatt (ami úgy látszik a rendező úr védjegye) jogilag nem volt rendben a produkció, így kénytelenek voltak kihúzni a repertoárból. 

írta: Dudás Bálint




2011. január 18., kedd

Győry Attila - Ütközés

Győry Attila Ütközés

Ha az irodalomnak van pereme, az Ütközés ide tartozik. Akárhonnan nézzük, nem szokványos alkotás, pedig a maga nemében egyedülálló. A regény hősei különböző embertípusok (mindegyikőjüket mélységesen megveti társadalmunk), mégis világunk részei, itt élnek közöttünk. Annak a világnak a komponensei, mely számunkra rejtett, de kétségtelenül jelen van, anélkül, hogy tudomást vennénk róla. Az éjszakai élet sötét figurái, akik szentjánosbogárfény-szerűen jelennek meg itt, vagy ott, a jól megszokott nagyvárosban, a füstös lokálok, szennyes utcák sárgás, éji fényében.
A regény legelőször Púpos jellemét mutatja be, a XX.-XXI. századi őrült művészvilág egyik valódi „underground” figuráját, az írót, aki kétes társaságokban elvegyülve, vagy éppen koszos melegbárokban kutat inspiráció után, hogy perverz szennylapokat töltsön meg igénytelen cikkekkel. A szerző így mutatja be, s ez a legigazabb leírás: „egy elpusztult galaxis utolsó, megmaradt kémholdja”. Igazán szeretetreméltó karakter, bájosan extrém kalandjai pedig sokszor megrázóak. Különböző szituációit gyakran nyomdafestéket nem, vagy alig tűrő szavakkal lehet csak igazán árnyalni. Púpos nem riad vissza a gyorsító drogoktól, ráadásul alkoholista. Viselkedése korántsem szokványos, illúziók és hallucinációk játszadoznak vele. Elméje olyannyira alá van rendelve az alkoholnak, hogy az idült alkoholistáknál meglehetősen gyakran fellépő betegség mutatkozik meg nála, a delirium tremens – ezt a betegséget az író „alkohol hercegé”-nek nevezi. Púpos egyébként hisz a reinkarnációban, és a dinnyében.
A második hős Nico, a néger drogdealer. Nico elegánsan öltözködik, nem küzd pénzügyi nehézségekkel, korrekt árus. A szerző az ő jellemén keresztül mutatja be a pókhálószerű drogvilágot, a sajátos hierarchiát, és a vevő-árus kapcsolatot, ami forgásban tartja világunkat. A regény fő témája ugyanis mi vagyunk. Az eladás és vétel hatalmas mozgató tömege. A fogyasztói társadalom egyik ága a drogpiac is. Nico gyakorlatilag kis hal, főként kokaint árul. Hitelesen mutatja be a Vevők kiéhezett, gerjedt falkáját, mely elég gyakori, és észrevehető jelenség a nagyobb városokban. Bátorkodom olyat mondani, hogy Nico a legépelméjűbb a főhősök közül.
A harmadik, s egyben utolsó hős, Igor. Igor több szempontból is szenvedő figura. Napjainkban egyre gyakoribb ez az embertípus. A külvilággal alig-alig érintkezik, gyorsétterembe jár, apró kódtöredékek és szoftverek képezik számára a gyönyört, a monitor fénye pedig a megnyugvást – egy programozó. Talán mondanom sem kell, hogy ő is drogfogyasztó, akár a többiek.
Győry Attila látszólag társadalmunk legalját szedte össze, de a könyv egészen mást sugall. Ők az új, „Techno-Pop” társadalmunk előjelei, vagy tagjai. A szerző evvel a könyvével határokat feszeget, a megváltozott értékrend morális, vagy etikai határait, sőt azt is, hogy meddig lehet elmenni a határokon túl. A regény hősei önmaguk rabjai, akiket leszippant a modern kori vécé, aminek peremén mi egyensúlyozunk untalan. Púpos, Nico és Igor tehetetlenül zuhantak alá, és vették tudomásul, hogy a környezetük, a felgyorsult életritmus és a fogyasztók átláthatatlan tömege, az egyetlen és örök perpetuummobile áldozatai lettek.
Szabadon vállalták be a végső ütközést.

írta: Dudás Bálint

Fecsó Szilárd Tarzisz felé

Fecsó Szilárd Tarzisz felé

„Művészetről beszélni annyi, mint víz alatt énekelni.” - olvastam a magyarországi Balkon kortárs művészeti magazin egyik hasábján. Ezt megerősíti E. H. Gombrich olvasmányos művészettörténet könyve, melyben azt írja a szerző, hogy a nagybetűs MŰVÉSZET nem létezik, csak művészek vannak. És megvallva még egyetlen emberrel sem találkoztam, aki ezt a témát vagy esetleg ennek a hatalmas és szerteágazó szellemi síkon működő valaminek egy egészen apró részét is definiálni tudná. Nincs rá szükség.
Akárhogy is, úgy vélem hatalmas felelősség erről írni. Lehet, hogy nem nekem kéne megírnom ezt a cikket, többek között azért, mert személyes kapcsolatom van a művésszel, illetve a képeken szereplő néhány emberrel.

Ahhoz képest, hogy Szilárd mennyire „titokban tartotta” az eseményt, elég nagy tömeg gyűlt össze. A kiállítást Veress Zsuzsa, pápai rajztanár nyitotta meg, beszédét pedig Kozsár Zsuzsanna fordította szlovák nyelvre. A megnyitó elegáns szolidsága egy nagyon különös, bizsergető és kellemes légkört teremtett. Úgy véltem felfedezni, hogy nagy érdeklődés fogadta az újabb, gipsz alapú festményeit, melyeket Katona György festőművész barátságának köszönhet. Van egyfajta meghatározhatatlan, majdhogynem misztikus hatása ezeknek a képeknek, az is valószínű, hogy a visszatörölt fekete festék mélyedésekben való megülése hordozza magában a melankóliát. Számomra itt-ott részleteiben grafikus hatást nyújt. Szilárd képeiben, művészetében jelentősek a vallási töltetű gondolatok, formák és szimbólumok. Nagy hatással van rá az erdélyi, zsoboki művésztelep, sokszor emlegeti, és mindig őszinte örömmel gondol vissza az ott töltött időre. Többször jártam én is Erdélyben, és sejtem mi foghatta meg. A szinte érintetlen természet ősi tisztasága, az ott élő emberek végtelen vendégszeretete mindenkit elvarázsol.
Úgy gondolom, hogy az expo kiváltképp jól sikerült. Hangulatát tekintve valamiért a már említett melankólia jellemzi. Egy kereső ember gondolatai, jelenlegi munkái.

írta: Dudás Bálint

Rovás kiállítás a kassai Kaszárnyában

Rovás kiállítás a kassai Kaszárnyában

A Kasarne Kulturpark tökéletes hely expók, performance-ok, happeningek és színdarabok megrendezéséhez. Több hektárnyi terület áll rendelkezésre, több épület, melyeket teljes egészében nem tudnak kihasználni, de ez még mindig jobb, mintha egy apró füstös dohos pincehelységben, vagy omladozó gyárépületek falai között folyna sűrűn a művészet, mint olyan.
Majd' minden nap elmegyek melle, és a betört ablakokon keresztülszálló varjak nem éppen arra utalnak, hogy itt történt is valaha bármi említésre méltó.
A tárlatot november 18.-án nyitották meg, és hat felvidéki képzőművész lélekmorzsáit hivatott bemutatni a publikumnak. Maga a tárlat úgy vélem, kellően nagyot dobbantott, a megnyitón rengeteg ember vett részt, de nem is ez a lényeg. Volt Valami a Levegőben – ezalatt azt értem, hogy a hangulatot merőben befolyásolta az is, hogy magát a környezetet és a nézelődő embercsoportokat összekötötte egyfajta otthoniasság, amit kevés kiállításon lehet tapasztalni.
Vegyes műveket mutatott be a Rovás, mind technikai szempontból, az eszközhasználat terén, és abban is, ami a végső és egyértelmű leszűrni valót illeti. Ez amolyan nézői „feladat” a művészet iránt. Az alkotások egy fő téma köré összpontosultak, ez pedig a teher. Azt ábrázolták, mit jelent számukra a teher a művészetben. Tetemes mennyiség, már szinte a befogadóképesség határán. Én kétszer néztem végig, de biztos vagyok benne, hogy harmadjára is találnék még megbúvó részleteket, új gondolatokat, új síkokon. Szabó Ottó 1994-ben végzett a Pozsonyi Képzőművészeti Akadémia grafika szakán, a Rovás egyik alapító tagja, továbbá Suchoža József, aki jelenleg is a Besztercebányai Művészeti Akadémia tanára, video- és térinstallációi közismertté tették a felvidéki képzőművészetben. Viktor Oravec üvegdizájn szakon végzett Pozsonyban, a szlovákiai konceptuális művészet egyik megteremtőjeként is nevezik, továbbá Richard Kitta, kassai intermediális művész, aki egyébként több verseskötetet is szerzett. Valamint Szaszák György, aki a kiállítás évében végzett a Kassai Műszaki Egyetemen – többek között térinstallációval rukkolt elő.
Ritka az olyan kortárs művészeti tárlat, amiből a néző nem csak fáradtságot visz haza magával. Szeretném azt hinni, hogy ez csak itt, Kassán fordul elő. Viszont ez a Kaszárnyás eksön valóban jól sikerült, olyat kaptam, amit valójában tényleg nem vártam.

írta: Dudás Bálint