2009. március 29., vasárnap

Nemzetközi ifijúsági talalálkozó Lengyelországban


Lengyelországban voltunk négy napig egy Nemzetközi ifijúsági talalálkozón. Voltak: németek, franciák, finnek, magyarok és persze lengyelek is. Mi képviseltük Szlovákiát. 15 óra út oda, 10 óra vissza (visszafelé már nem volt dugó Varsóban) idegesített, hogy Varsóban a nyakamat kitekerve sem láttam az épületek tetejét a mikrobuszból! Kb. 800 km-re van Kassától a Rodowo nevezetű tanya, ahol összejöttünk, ismerkedtünk, játszottunk, wokrshopoztunk, szórakoztunk. Tavas vidék, picit be is voltak fagyva (fotók a galériában). Levágtunk egy minitáncházat is, sajnos csak egy kis magnóról tudtunk zenét engedni, de így is hangulatos volt és sokan bekapcsolódtak, élvezték a magyarbődi néptáncot. A workshopokon úgynevezett ,,nemzetközi aquarell festészetre" került sor. Mindegyik képet három ember, egy magyar egy szlovákiai és egy lengyel festette egyidejűleg. Tiszta elmével, gondolatok nélkül kellett kezünkbe ragadni az ecsetet, majd lassan végrehajtani a cselekedetet. Építettünk magas tornyokat is agyagból. A miénk össze is dőlt. Este gyertyafényben figyeltük meg az árnyjátékait az építményeknek. Volt EURITMIA is, bátor egy dolog. Az íjjászat elmaradt, mert nem találtuk volna meg a nyílvesszőket a hóban. Mragowo-ba és egy Olsztyn nevezetű városba is ellátogattunk, ahol nem volt konkrét programunk, inkább csak barangoltunk és megpróbáltunk asszimilálódni; szép és helyes kis környezetekkel szembesültünk. Szerintem érdemes elnézni Lengyelország északi csücskébe, és nagyon remek volt, hogy megismerhettünk és beszélgethettünk más nemzetiségű emberekkel.

Még hozzáfűzném, hogy a Nyíregyházi Waldorf Egyesület pályázta meg a Visegrádi alapnál a találkozót és ezt a Rodowo-i tanyát (http://www.rodowo.pl/) egy alapítvány működteti, ahol jelenleg Ukrajnából, Finnországból is dolgoznak önkéntes fiatalemberek.



írta: ifj. Pribék Gábor

2009. március 24., kedd

Iga

video

2009. március 23., hétfő

Reggel

Sötét volt. A hangja tompán búgott a fülemben, de meg se próbáltam tudomást venni róla. Szemhéjamon átsütött a gyönge fény, s én lassan kinyitottam a szemem. Azt láttam, amit minden ébredésnél: ugyanazt a szobát tele megunt, régi bútorokkal, a zongora méltóságteljesen meresztgette rám billentyűit. A falak rajzokkal, fényképekkel, összelopkodott poszterekkel és táblákkal voltak beborítva. Az ágyon és a székeken kazlakban álltak a ruhák, a szalagfüggönyön átsütő gyér napsugarakban porszemek kavarogtak. A gitár és a cselló ott hevert a ruhahegyek tetején, porosan, elfeledten.

A hang újra belebúgott a fülembe, de ezúttal nem menekülhettem előle. Reggel van, igen, ráadásul hétfő reggel. Mintha végtelen kis élet születne mindig a végtelen hetekkel, olyan élet, amit kezdetben gyűlölök, el akarom dobni, majd megszeretem és együtt bámuljuk a gyönyörű tájat a hófedte hegycsúcsokon. A kék egen lyukat ütnek a felhők fehér foltjai, vetkőző fák éles ágai merednek ki a horizont hullámos vonalából. A nap magasan süt, sugarai arcunkat simogatják. Végül leszánkázunk a hegyoldalon és örömittasan merülünk álomba a lenyugvó nappal. És minden áldott hétfőn egy ilyen kis élet kezdődik, és minden vasárnap egy ilyen kis élet múlik el. Elszárad, elhervad, mint az őszi virág, és mosolyogva sétál a halálba.

A kakaó íze édesen végigcsorgott száraz torkomon és szétáradt hűlt gyomromban. Éreztem a bögrét a kezemben, éreztem a meleget a testemben, a hideget a lábamban. Mintha minden tagom egy külön világ része lenne és az agyam lenne a kapocs.

Belibegtem a fürdőszobába, pucér lábamat hűtötte a hideg csempe. Mindent csak félálomban, szempilláimon át érzékeltem. Ahogyan a mentholos fogkrém kiűzi számból a tej ronda utóízét, ahogy a habos massza egészen az államig csordul. A nap elkezdődött, az idő csak ment, és én még azt sem voltam hajlandó tudatosítani, hogy valóban létezem. Kiöblítettem a számat, majd az arcomra fröcsköltem egy kis vizet. Úgy hatott, mint egy pofon. A szemem felpattant. Belebámultam a tükörbe, ahonnan víztől csöpögő arcú, borzas hajú lány bámult vissza. Lány... lány. A szeméből nem tudtam kiolvasni semmit. Újabb hangok búgtak fel. Bűnös. És utálom. De mégis, van benne valami vonzó. Ujjaink összeértek, lassan az orrunk is, bűnös... Lehet, hogy én vagyok az ő tükörképe, nem ő az enyém. Szemeink barna tengerré olvadtak össze. Bűnös.

***

Kiléptem az utcára. Az arcomat megcsapta a csípős hideg. Éreztem a ruhám alatt ahogyan végigszalad rajtam, bejárja testem minden porcikáját. Felbámultam: az ég szürkén meredt rám, a fellegek füstként kavarogtak odafent. Köd volt. Elindultam a járdán, lépteim szokatlanul hangosak voltak a síri csöndben. A köd homályából emberalakok bontakoztak ki, körvonalaikat egyre tisztábban rajzolta meg az idő ecsetje. Elhaladtak mellettem, sziluettjeik elhomályosultak és eltűntek, elvesztek a ködben. Talán ott sem voltak soha. Talán csak én láttam őket, mint mindenkit, akik folyton maguk elé meredve, gépiesen szedik a lábaikat. Talán ők csak a Tenger színén lépdelnek, és soha nem merülnek a feketéllő, félelmetes víztömegek mélyére.

A fülemben megszólalt a zongora. És ekkor már börtönben voltam. Egy olyan cellából próbáltam kitörni, ahol igazából szívesen gubbasztottam. Indái körültekertek, s én mosolyogva próbáltam őket letépni magamról. Térdre borulva vallottam neki szerelmet, mégis átkoztam amiért fogva tart. Megpróbáltam felébreszteni magam mielőtt még túlságosan elrugaszkodom a földtől. Láttam az egyhangú háztömböket amint semmitmondóan bámulnak rám vak szemeikkel. Újabb alakok tűntek elő a semmiből és nyelte el őket a köd. Talán ott sem voltak soha...

Hűs szél simogatta meg hajamat, éreztem a talpam alatt a talajt. Vad villám szelte ketté az eget, s a menny bús dalra fakadt. Magam elé meredve szedtem a lábam. A testemben zengő zongoraszó egyre csak húzott le a feneketlen szakadékba. Újra körülöleltek az indák, miket gyűlöltem, bár tudtam, ha eleresztenének, kínok közt üvöltenék fel. Az ég könnyekben tört ki, a betonon fekete pöttyök jelentek meg, a cseppek belehulltak a pocsolyákba. A látvány minden kis részlete elbűvölt, még a vízgyűrűk lassú növekedése is csoda volt. A Föld csordultig van gyönyörrel, igen. Égig érő fák végeláthatatlan tengere tornyosult felém, hullámai elleptek, eltörpültem a világ hatalmasságában. A szél nevetve rombolta porrá a nyarat. A szakadék feneke sötétségbe veszett s a zongora, mint egy szirén, hívogatott az ismeretlenbe.

Tóth Flóra II. A

Impresszió

Szkeptikus felhők kósza nyája
Legelész a szürke égen;
Hol vad záport zúdít a mélybe,
Hol csendben és szerényen
Figyeli a földi tájat, mit
Kék s zöld fátyol takar előle.
Mezők ezrein vonul árnyéka
A vén fákról a hegytetőre.

Ásítoznak a napsugarak.
Az alkonyat arany hintőpora
Szentjánosbogár-had álarcban
A horizontot beragyogja.
Ködbe burkolóznak a tavak,
Nyugovóra tér a kék s a zöld.
A virágok álmos tekintetét
Magába zárja a szunnyadó föld.

Éj beálltakor élénken zúg
Apró népe az erdőnek.
A fekete rét nyugalmát
Makacs,tompa nesz zavarja meg.
Világtalan vakondok serege
Halk sziszegéssel ostromolja,
S tüstént homokvárat épít
Anyaföld méhéből előbújva.


Bók Anita II. A

2009. március 4., szerda

Animaliter - Beszélő állatok kiállítás a Rotundában

A Strasbourg által kezdeményezett Animaliter Nemzetközi Illusztrációs Program, amelynek fő témája az állatábrázolás, munkacíme pedig "Beszélő állatok" mindössze két évig tart s abban összesen 9 európai város vesz részt: Kassa mellett Varsó, Brno, Prága, Debrecen, Arad, Ruse, Barcelona és Strasbourg. A program részeként megvalósuló, állat-illusztrációkat bemutató vándorkiállítást mindegyik városban bemutatják.

Kassán 2009.március.9-én (hétfőn) 17.00-kor kerül sor a megnyitóra a Kelet-Szlovákiai Galériában (Východoslovenská galéria, Alžbetina 22, Košice)


Ezen kívűl a Škola úžitkového výtvarníctva rendezésével a kassai diákok is teret kapnak és kiállítanak a Rotunda Galériában (Galéria Rotunda - Zbrojničná 6, Košice)
A kiállítás megnyitója: 2009.március.10 (kedd)
A kiállításon részt vesznek: ZUŠ Kováčska (Művészeti Alapiskola), ZUŠ Irkutská (Művészeti Alapiskola, Márai Sándor Gimnázium, Kassa - képzőművészeti osztály és a ŠÚV v Košiciach (Iparművészeti Középiskola).
A kiállítások megtekinthetők 2009.március.25-ig.