Az iskoláról

A művészeti osztály szerkezete

A hagyományos gimnáziumi tantárgyak művészeti tárgyakkal való kiegészítésére került sor. Minden olyan tárgyat oktatunk a művészeti osztályban, amelyre a hagyományos gimnáziumi osztályokban is sor kerül (ezt számunkra a minisztérium előírja). Időt és helyet - az egyes tantárgyak óraszámának csökkentésével, valamint a tantárgyak tananyagának tartalmi és minőségi változtatásával - tudtunk nyerni. Például: Matematika – kiegészült a tantárgy a térgeometria oktatásával, Fizika – nagyobb hangsúlyt fektetnek az optika oktatására Biológia – több időt szánnak az anatómiai ismeretek megszerzésére, valamint kiegészült a tantárgy ásványtannal. Kevesebb óraszámban tanítjuk a földrajzot, társadalomtudományt, kémiát, testnevelést és történelmet, viszont ügyelünk arra, hogy a tantárgyak törzsanyaga ne sérüljön meg. Kevesebb a laboratóriumi gyakorlatok száma is. Még ha első hallásra nem is hangzik úgy, de az itt tanuló diákok bárhogy dönthetnek a továbbtanulásukkal kapcsolatban, tehát nincsenek rákényszerítve a művészeti pályára. A gimnázium harmadik és negyedik osztályában bármilyen tárgyat felvehetnek szemináriumként, így felkészülhetnek a felvételi vizsgákra. Tehát ha valaki úgy dönt például, hogy a gyógyszerészeti pályát választja, felveheti a kémia és biológia tárgyakat a már meglévők mellé.
A sokat emlegetett tantárgyközi kapcsolatok elképzeléseink szerint a következőképpen működnének a „művészeti” tárgyakon belül: társadalomtudomány területe a filozófia tantárgyban lenne érintve, a történelem összefüggéseit pedig a magyar nyelv és irodalom, illetve a művészettörténet tantárgyban lehetne még bővebben érinteni, a diákok mozgásigényét a néptánccal tudjuk pótolni. stb.


Mi is az a művészeti osztály?

Tehetnénk fel a kérdést. Megszokhattuk a körülöttünk lévő sokszínű világ gyors változását. A semmiből kinövő szupermarketek világában  a hasznosság elve mellett inkább a kereslet és kínálat törvényszerűsége működik. Nincs ez másképp az élet többi területén sem. Természetesen az oktatási intézményeket is érinti ez a változás, s ha a diák azt a kérdést teszi föl: mi a hasznom nekem ebből a jövőre nézve?  akkor nekünk határozott, pontos és igaz választ kell adnunk.
      Amikor létrehoztuk – a szlovákiai magyar oktatási intézmények között először – ezt az oktatási formát, több szempontot vettünk figyelembe:
1. Hiány: Ez az oktatási forma hiányt pótol. A gimnáziumokat általános műveltséget nyújtó intézményként tartják számon. Valóban az? Semmi esetre sem, ha hiányoznak az oktatási-nevelési tantárgyak „listájából” a művészeti tantárgyak. „A széles látókör kötelez” – mondhatnánk egy ismert médiás fordulattal. Tény viszont az, hogy a világ nemcsak, képletek, definíciók és elméletek halmaza, hanem hús, vér és lélek.
2. Hasznosság elve: Olyan ismeretek oktatását tűzte ki célul, amelyeknek nemcsak elméleti, hanem gyakorlati hasznuk is van: vizuális látás fejlesztése, kreativitás, absztrakt gondolkodás, intermédia gyakorlati alkalmazása. A világot megismerni akaró, fejlődésben lévő ember számára minden hasznos, amelytől többé, jobbá válhat.
3. Jövőkép: Nem vagyunk a „ csak érettségizzen le a gyerek, majd csak lesz vele valami” elvnek a híve. Tehetsége és rátermettsége alapján megpróbálunk segíteni a pályaválasztásnál. Fontosnak tarjuk, hogy  saját identitásával, történelmi múltjával és gyökereivel tisztában lévő egészséges embereket neveljünk továbbra is. „Ahhoz, hogy valamerre eljussak nemcsak az irányt kell tudnom, hanem azt is, honnan indultam.”
    Nem könnyű feladatra vállalkoztunk, de kell egy esély azok számára, akik tehetségük felszínre emelésével hihetetlen eredmények és értékek létrehozására lesznek képesek a jövőben. Mi olyan „alapot” szeretnénk készíteni, melyre később biztosan lehet majd „építkezni”.


Mire készít föl?

A művészeti osztály elsősorban a vizuális művészetek, a képzőművészet összefüggéseit kívánja megismertetni diákjaival. Cél a tehetségek időben való felismerése, a kreativitás erősítése. A kreatív, vizuális gondolkodásra nemcsak a művészeknek van szükségük, hanem minden embernek, akik effektívebb eredményt szeretnének elérni majdani munkaterületükön és szeretnének sikeressé válni. Tehát nem a művészképzés az elsődleges cél, hisz nem mindenki dönt úgy, hogy például képzőművészeti egyetemen folytatja tovább tanulmányait. Viszont a képzőművészetek iránt érdeklődő diákok is minden szakmai segítséget megkapnak, hogy céljukat elérjék.

A vizuális gondolkodás fontosságát sok egyetem felismerte, s ez főleg abban nyilvánul meg, hogy kiegészítették felvételi rendszerüket tehetségvizsgával is. Nézzünk egy-két példát, ahol elengedhetetlenül fontos a művészeti előképzettség: építészet, designe, iparművészet, multimédia-intermédia, képzőművészeti egyetemek, film, fotó, informatika (bizonyos ágai esetében), reklám, textilművesség stb.

Nézzünk egy-két olyan területet, ahol az itt megszerzett tudás alkalmazható, bár lehetséges, hogy az ember hirtelen erre nem is gondol: tolmács szak, idegenforgalmi szak – például turista csoportok vezetésénél kifejezetten hasznos, ha tisztában vagyunk kultúrtörténeti vagy művészeti fogalmakkal, számítástechnika – programtervezés – alig van olyan terület, ahol ne kellene kompozíciót összerakni, színeket egymás mellé illeszteni, vagy megszerkeszteni, megrajzolni egy elemet, gasztronómia – az ételek ízének és színének összhangja (kulináris esztétika), textilipar, bútoripar, formatervezés, kirakatrendezés, virágkötészet, kertépítészet, de: jog, orvoslás, matematika, fizika, mérnöki karok – alig tudunk olyan területet említeni, ahol ne lenne szükség az ember vizuális gondolkodására és kreativitására