2011. január 18., kedd

Fecsó Szilárd Tarzisz felé

Fecsó Szilárd Tarzisz felé

„Művészetről beszélni annyi, mint víz alatt énekelni.” - olvastam a magyarországi Balkon kortárs művészeti magazin egyik hasábján. Ezt megerősíti E. H. Gombrich olvasmányos művészettörténet könyve, melyben azt írja a szerző, hogy a nagybetűs MŰVÉSZET nem létezik, csak művészek vannak. És megvallva még egyetlen emberrel sem találkoztam, aki ezt a témát vagy esetleg ennek a hatalmas és szerteágazó szellemi síkon működő valaminek egy egészen apró részét is definiálni tudná. Nincs rá szükség.
Akárhogy is, úgy vélem hatalmas felelősség erről írni. Lehet, hogy nem nekem kéne megírnom ezt a cikket, többek között azért, mert személyes kapcsolatom van a művésszel, illetve a képeken szereplő néhány emberrel.

Ahhoz képest, hogy Szilárd mennyire „titokban tartotta” az eseményt, elég nagy tömeg gyűlt össze. A kiállítást Veress Zsuzsa, pápai rajztanár nyitotta meg, beszédét pedig Kozsár Zsuzsanna fordította szlovák nyelvre. A megnyitó elegáns szolidsága egy nagyon különös, bizsergető és kellemes légkört teremtett. Úgy véltem felfedezni, hogy nagy érdeklődés fogadta az újabb, gipsz alapú festményeit, melyeket Katona György festőművész barátságának köszönhet. Van egyfajta meghatározhatatlan, majdhogynem misztikus hatása ezeknek a képeknek, az is valószínű, hogy a visszatörölt fekete festék mélyedésekben való megülése hordozza magában a melankóliát. Számomra itt-ott részleteiben grafikus hatást nyújt. Szilárd képeiben, művészetében jelentősek a vallási töltetű gondolatok, formák és szimbólumok. Nagy hatással van rá az erdélyi, zsoboki művésztelep, sokszor emlegeti, és mindig őszinte örömmel gondol vissza az ott töltött időre. Többször jártam én is Erdélyben, és sejtem mi foghatta meg. A szinte érintetlen természet ősi tisztasága, az ott élő emberek végtelen vendégszeretete mindenkit elvarázsol.
Úgy gondolom, hogy az expo kiváltképp jól sikerült. Hangulatát tekintve valamiért a már említett melankólia jellemzi. Egy kereső ember gondolatai, jelenlegi munkái.

írta: Dudás Bálint

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése