2011. március 23., szerda

Koldusopera Kassai Thália Színházban

   Miért ne lehetne néhány bazmeg egy színi előadásban?
   Bár a produkció „több helyen is eltört”, mégis a vulgaritás volt az, ami kiverte a biztosítékot a konzervatívabb színházlátogatóknál. Nem kevesen hagyták ott a színház épületét a két felvonás között, felháborodott, sőt sértődött arckifejezést mutatva. Többen azt hajtogatták, hogy „többet nem veszek bérletet”. Voltak, akiknek a bordélyházas jelenetnél akadt el végleg a lélegzetük Kitty (Szabadi Emőke Katalin) miatt, aki apácának öltözött prostituáltat alakított. Lehet ezen vitatkozni, kinek sértő, kinek kevésbé, és ki az, akit egyáltalán nem érdekel. Véleményem szerint beleférne még ez a jelenet is, igaz, oldottabb és valamivel összeszedettebb kivitelben. 
   Korognai Károly rendező úr a hivatalos sajtótájékoztatón közölte, hogy hagyományos értelemben vett díszlet nem fog feltűnni a színpadon, ezt vizuális effektusok helyettesítik majd. Magyarul: látáson alapuló inger/hatás. Ha tágabb értelemben vesszük, akkor gyakorlatilag minden amit szemmel észlelünk, vizuális effektus. Ma már egyáltalán nem kell sok ahhoz, hogy a szemnek új, szokatlan, izgalmas hatást nyújtsunk. Nem vettem észre különösebb „vizuális effektusokat”, a háttérben itt-ott elővillanó foszforeszkálós motívumokat leszámítva. A díszlet minimalizmusa abszolút nem keltett ürességet. 

   Végtelenül sajnálom továbbá azt, hogy a tizenöt szereplőből durván három színész tudott nem hamisan énekelni. Ez így önmagában meglehetősen erős komikus hatást nyújtott, afféle szolid underground érzésvilágot sugárzott magából. 
   A társulatnak nem több, mint négy hét állt rendelkezésére, hogy összehozza a Koldusoperát, többek között ez lehetett az oka annak, hogy jó néhány színészi játékot nem igazán sikerült helyre tenni, gondolok itt Peacock (Pólos Árpád) és neje (Kövesdi Szabó Mária) egyik kulcsjelenetére. 
   Szórakoztató és élvezhető darab, azonban maga a filozófia, amit Bertold Brecht szeretett volna kinyilvánítani a Koldusoperában, nem derül ki a kassai produkcióban. Mindössze a zárójelenet ad magyarázatot mindenre, ami szerintem eléggé ügyefogyott megoldás. Éppen ezért hiányolom többed magammal színdarab ívét. 
   A felháborodott kassai publikum úgy hozta nyilvánosságra nemtetszését, hogy visszamondták, illetve az iskolák szervezetten nem vettek részt az előadáson. Ez azonban még a jobbik eset, volt arra is precedens, hogy harminc embernek játszott tizenöt. 
   Végezetül pedig: a Kassai Thália Színház Koldusoperáját még csak Koldusoperának sem lehet nevezni – ami már hivatalos – ugyanis a sok átírás miatt (ami úgy látszik a rendező úr védjegye) jogilag nem volt rendben a produkció, így kénytelenek voltak kihúzni a repertoárból. 

írta: Dudás Bálint




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése