2008. november 16., vasárnap

Áldott végszó

Még a nyáron barátaimmal, Bálinttal és Zsoltival résztvettünk egy Gyergyóditrói alkotótáborban. A helyi leánykollégiumban lettünk elszállásolva, ahol találtunk egy lepusztult szobát. A repedezett plafon beomlását valamiféle nekitámasztott gerendákkal próbálták kiküszöbölni. Az egész melankólikus hangvételű volt, a bomladozó vakolat és a mellette lévő teremmel együtt, ahol rozsdás vaságyak poshadtak, persze matracok nélkül. Rögtön jöttek az ötletek, Bálinttal berendeztük a termet és rászedtük Zsoltit, hogy modellt álljon. Bő 30 percnyi exponálás következett, a fények jók voltak, és Zsolti kitartóan ült a vaságyakra helyezett deszkán lévő kisszéken egy bazinagy kék színű műanyag hordóval a fején, ami kegyetlenül bűzlött a szesztől. Lejjebb megtekinthető egy rövid animáció és egy képsorozat is amit ezekből a képekből készítettem az elmúlt három napban. Kellemes nézegetést és köszönet az együttműködésért Bocsárszky Zsoltnak illetve Dudás Bálintnak :)

Írta: Pribék Gábor



Áldott végszó / Blessed Cue / Blahodarný doslov

2008. november 6., csütörtök

FolkEst Kassán



Mindenkinek ajánljuk, aki szereti a néptáncot és a népzenét.

Műsor:
Csámborgó, Új Nemzedék, Árvácska   Kassa
Ilosvai tánceggyüttes   Nagyida
Fonó zenekar   Budapest
Kátai Zoltán énekmondó   Feketeerdő

Belépő: 100/50 Sk

Az előadás után táncház hajnalig.

2008. november 5., szerda

Dudás Bálint: A feledékenység

A feledékenység, mint fogalom létezik, és létezni is fog, míg világ a világ. A feledékenység senkit sem kímél, legyen diák vagy tanár, nő, vagy férfi. De az is lehet, hogy a külvilágból érkező komponenseket az agyunk átredukálja a számára fontos vagy netalán érdekes komponensekké, amik olyan hatást váltanak ki, mint amikor tudunk valamit, majd mégsem, és mégis tudjuk, később ugyan kiderül, hogy nem úgy van az, minden vissza, elölről, és vége. Elfelejtettem. Majd ismét emlékezni rá. Fárasztó procedúra, az biztos, de ha nem lenne feledékenység, akkor nem létezne a precizitás fogalma sem, valakiben van, valakiben nincs. De ha nincs, akkor is lehet hasonlót kialakítani, ugyan brutális módszerekkel, de ki lehet kényszeríteni azt, egészen biztos.
Vagy vegyük például az orvosi műhibák által okozott beteg-elhalálozási arányt. Valakiben bennfelejtik a törlőkendőt. Ha nem lennének rossz műtétek, nem lennének, jól sikerültek sem. De persze akadnak olyan kultúrák is, ahol a feledékenység egy ősi megnyilvánulása az örök létnek, a soha ki nem múló szellem létének, egyszóval a spirituális szeánszok túlnyomó részt a feledékenység-szellemnek szólnak. Az azték törzsek a kokacserje leveléből nyert fehér port fogyasztották, mint szellemüdítő varázsszert, amit később a Coca-Cola is felhasznált. A múlt századokban a kokaint orvosilag megoldhatatlan problémák megoldására használták, majd kiderültek káros hatásai, és betiltották az alkalmazását. Ugyanígy a heroint is, 1897-ig köhögés elleni szerként ünnepelték, főleg gyerekek fogyasztották orvosi javaslatra. Az ópiátok még mindig nem mentek ki a divatból, ugyanis rengeteg gyógyszer alapanyaga a mai orvoslásban is. Nagymamáinkat kiskorukban mákteával itatták, a szép álom biztosítása végett. A feledékenységet nem lehet betiltani, eltörölni, megsemmisíteni, holott ugyanolyan káros lehet az emberre, mint a kokain vagy egyéb tudatmódosító szerek. A feledékenység halált okozható bűntett. Ugyanakkor milyen kellemes is egyben. Van ugyan rossz és jó feledékenység is, de érdemtelen ezeket felbontani, mert hiába van, akármennyire is próbáljuk fedni, ott lappang mindenkiben, és elkerülhetetlen a megtörténése. Végül is, hiába vagyunk okosak, ha az ember olyan gyarló, kegyetlen, buta világot teremt, amiben lehetetlen a lét, akkor bizony nem lehet tenni semmit az ellen, hogy az a bizonyos kis pokol, ami ott rejlik minden halandó lelkében, el ne szabaduljon. A feszültség levezetése több módon tehető meg. Legyen az ordítás, vagy festés, vagy gyilkosság, ugyanolyan megnyugtató hatással van az emberi szellemre, mint amikor elfelejtünk valami fontosat megtenni, vagy olyan dolgot, amit mások fontosnak mondtak, de ez is relatív, hisz’ minden ember maga alkotja meg azt a skálát, ami felett fontosnak tartja a dolgokat. Valakinek fontosabb mások élete, mint a sajátja. Persze ez is csak ürügy, mert minden emberben van túlélési ösztön, ami erősebb minden másnál. Ilyen helyzetben az ember feláldozna mindenkit, elárulná a családját, csak azért, mert fél a haláltól. Vagy ha nem a haláltól, mert attól nem lehet félni, hisz’ azt sem tudjuk mi az, inkább attól, hogyan fog meghalni. Tudjuk milyen kellemetlen élve feküdni a boncasztalon, pláne úgy, hogy rajtunk kívül senki az égvilágon nem tudja, hogy élünk? Egy fenét tudjuk! Senki nem feküdt még a közvetlen közelünkben élve a boncasztalon, ez lekicsinyíti annak a valószínűségét, hogy mi is ott fekszünk majd valamikor a közeljövőben.
Emlékezni, és nem emlékezni, tudatában lenni annak amire emlékeznünk kéne, és közben gondosan megszerkesztett emlékeket őrizni, egyidejűleg két egymást kizáró emlék birtokában lenni, tudva, hogy ellent mondanak egymásnak, és mégis hinni mindkettőben, logikát alkalmazni logikával szemben, elutasítani az erkölcs fogalmát, és közben mégis igényt tartani rá, ezt a módszert alkalmazni még magával a módszerrel szemben is, elképzelhetetlen, mégis megtesszük. A feledékenységre nincs mentség, csak van. Nem lehet megbüntetni a feledékenységet, nem lehet elmélkedni róla, nem lehet papírra vetni a fogalmat, nem lehet szavakba önteni mindazt, ami lejátszódik az emberben, és nem lehet csak úgy eltörölni az emberi természet egyik tulajdonságát, nem lehet határozatot hozni a feledékeny emberről, nem lehet számon kérni a feledékeny embert, nem létezik feledékeny ember, mert minden ember feledékeny, nem létezik a semmi, mert nincsen a semmiről alkotott képünk, és a semmiről nem is lehet alkotott kép, mert akkor a semmi elvesztené a jelentését. A semmi egyenlő a feledékenységgel, mert nem lehet alkotott képünk, egy olyan dologról, ami nem is létezik a valóságban, mert a feledékenység nem létezik, csak van, és el kell fogadni, hogy nem tudunk mit kezdeni vele. Ezt nem lehet számon kérni, így a feledékenységről való elmélkedés csupán üres szó, üres fogalom, üres fogalmazás, üres büntetés. Egyszóval semmi.
U.I.: Elnézést a késésért, de tegnap nem működött az internet, így csak most tudtam elküldeni. Megértését köszönöm. Dudás Bálint.