Férfi és nő viszonya Madách: Az ember tragédiája című művében

Zichy Mihály: Az ember tragédiája, II. szín

Férfi és nő viszonya Madách: Az ember tragédiája című művében

(elemzés)

Férfi és nő viszonya, illetve ebből a kapcsolatból származó problémák végigkísérik minden ember életét, kisebb-nagyobb mértékben meghatározva azt, hasonlóan az emberiség történelméhez. A férfi-nő kapcsolat alakulása rányomta bélyegét történelmünk alakulására, és merem állítani, a meghatározó történelmi események okai közt, ha nem is fő okozóként, de megtalálható iyen jellegű probléma. Nem véletlen, hogy Madách az emberiség történelmének végigkísérését fontosnak tartotta, hogy bizonyos képet adjon a férfi- nőviszonyról és a társadalomnak erre való hatásáról az adott korban.

Az ember tragédiája olvasása során meglepő volt számomra, hogy Madách annak ellenére, hogy életében nem lehettek igazán pozitív tapasztalatai a nőkkel- gondoljunk csak erős jellemű anyjára és szerencsétlen házasságára-, mégsem marasztalja el az egész női nemet, ahogy azt annyian tették, vagy tették volna. A férfi- nő viszony alakulását talán legjobban úgy vizsgálhatjuk meg ezen a művön keresztül, ha színről-színre megnézzük Ádám és Éva alakját, viselkedését és kapcsolatát.

Madách nem foglalkozik az őskor társadalmával, ahol az eddig bizonyítottnak tekintett matriarchális társadalomról szóló elméletet megdönteni látszik az egyenlőséget hirdető társadalommodell. Madách hőseit a Paradicsomba helyezi, itt láthatjuk őket először, ahogy már első mondataikkal egy alapjellemzést adnak nemükről. Éva az élet szépsége és gondtalansága felett örvendezik, Ádám ellenben a minden felett való uralkodást élteti. A beteljesült szerelem képe látható ebben a színben, idillikus képek, ahol megjelenik a nő gondoskodása és alázatossága. A szín végén mutatja meg a nőkre talán leggyakoribb kritikaként használt tulajdonságot, a kíváncsiságot. Ez az a kíváncsiság, mely a keresztény vallás szerint bűnbe vitte az egész emberiséget. Évának e kíváncsisága miatt volt a női nem olyan sokáig az egyház és a társadalom által is alacsonyabb rendűnek, a rosszra könnyebben hajlónak tekintve. (Éva, illetve a nő kíváncsisága már a görög mitológiában is megjelent, ilyen a szintén negatív kicsengéssel rendelkező Pandóra szelencéjéről szóló mítosz.)

A harmadik színben újabb jellemző tulajdonságok mutatkoznak a szereplőkön. Ádám, mint az erős és bátor fél a kiűzetés után területe védelméről gondoskodik, míg Éva, mint a magát hosszú ideig tartó felfogás szerint is a nők általában, a családi ház és élet hangulatát próbálta kellemesebbé tenni. Lucifer ajánlatára, hogy megnézhessék a világ alakulását az utánuk közetkező korokban, Ádám magasztos célokat választ. Kíváncsi, van-e értelme a szenvedéseinek és megpróbáltatásainak. Ezzel szemben az Éva által megnevezett cél elég közönséges, a saját, illetve a nő szépségének alakulására kíváncsi.

Az Egyiptomot ábrázoló negyedik színben Éva mint rabszolganő, bár Ádám- a fáraó- szeretője lesz, kényszer hatására cselekszik, ahogy azt tulajdonképpen ki is mondja:

"Óh, nagy fáraó,

Tudom, parancsod e pór végzete."

Éva gyászolná férjét, de félti életét, így nem mer ellemtmondani a magasan fölötte álló kényúrnak. Ádám szavai, melyekkel hízelegni akar a nőnek, elénkrajzolják a sokáig ideálisnak tartott nő és feleség alakját:

"Ne is kívánd, hogy légy, én kedvesem.

Eszem elég van önmagamnak,

Erő s nagyságért nem kebledre hajlok,

Sem a tudásért, mind ezt könyveimben

Sokkal jobban föllelhetem. Te csak beszélj

. . .

Te csak virág légy, drága csecsebecs,

Haszontalan, de szép, s ez érdeme."

Az ilyen nőelképzelés tartotta magát egész a XIX.századig, amikoris megkezdődtek a harcok az emancipáció kivívásáért.

A következő szín Athén, ahol Éva mint férjét féltő szerelmes nő és anya jelenik meg. Nem nagyravágyó, nem gazdagságot akar, hanem családi békéért könyörög az istenekhez. Ádám mint hadvezér rendelkezik a jó katona valamennyi nemes tulajdonságával. Évában egy hozzáillő társ jelenik meg, s így az ideális házaspár megtestesítői, akik családjukért és hazájukért minden áldozatra képesek.

A hatodik szín Rómában játszódik. Ádám és Éva fiatal, mulatozó, a szórakozástól lassan megcsömörlött társaság tagjai. Ádám, viselkedéséből ítélve egész jól érzi magát társai közt, önszántából nem törne ki ebből a körből, de Éva, mivel társaitól eltérő tulajdonságokkal rendelkezik és elüt ettől a felületes társaságtól, meg tudja akadályozni, hogy Ádám a társai hatására elsüllyedjen a város fertőjében. Ebben a színben is megfigyelhető a nő kétirányú, kétféle hatása: míg Éva Ádámra jótékonyan hat, társnői csak még romlottabbak lesznek "udvarlóikkal" egyetemben.

A kora középkorban Ádámot mint keresztes lovagot látjuk viszont, felruházva férfi-, lovagi- és keresztényi erényekkel. Éva a nőre kényszerített engedelmesség és vallásosság ábrázolója. Mivel a lány apja, bátyja, férje vagy gyámja tulajdonául szolgált, az azt tett vele, amit akart. Megtagadtathatta vele természetes igényeit, szerelemről a lány számára szó sem lehetett. A nőnek mindezt vállalnia kellett, sorsába nem lehetett beleszólása, vagy ha mégis, másik megoldásként választhatta a halált.

Míg az előző színekben Ádám és Éva alakja még a romlott társadalomban is megőrizte tisztaságát, a prágai szín változást hoz. Ádám mint tudós a megélhetés és a király kegyei miatt aprópénzre váltja tehetségét. Ezen az állapoton nem tud és talán nem is akar változtatni, ahogy feleségével való kapcsolatán sem. Éva viselkedése mutatja, hogy azért lett a tudós felesége, mert társadalmi elismerést remélt. Férjét lelkiismeretfurdalás nélkül kihasználja, megcsalja és kigúnyolja. Mégis Éva az erősebb jellem a színben, és férje úgy ragaszkodik hozzá, mint egy elanyátlanodott gyermek.

A párizsi színben újra Éva az árnyaltabb jellem. Ismét a szerelem a fő motívum, de Éva a márkilány szerepében Ádám-Danton semmilyen kérésére sem tagadja meg nézeteit, álhatatos marad, még ha ezért halál vár is rá. Érezhető, hogy ha a kapcsolatnak lenne ideje kifejlődeni, Éva hatására Ádám megváltozna, de a szerelem a politikai helyzet miatt nem teljesülhet be. Évának a márkilány alakja vonzza Ádámot lelki szépsége miatt, amig a pórnő viselkedésével, nyersségével, szókimondásával és durvaságával ellenszenvet vált ki. Ádám erkölcsét dícséri, hogy nem használja ki a felkínálkozó nő ajánlatát.

Ahogy közeledik Madách a saját korához, annál inkább kapnak szereplői, és főleg Éva, negatív tulajdonságokat. Nincs min csodálkozni, hisz ezt a kort tudta személyes élményei alapján a leginkább valósághűvé tenni. Ádámban mintha megmaradt volna valami az "eredeti, paradicsomi" Ádámból, de Éva alakja állandóan változik. Londonban a jó partira, gazdag vőlegényre váró fiatal lány, aki csak látszatot tart fenn azzal, hogy erényes, becsületes ártatlanságnak mutatja magát. Hiú, kíváncsi, célja hogy mások irigységét kivívja. Bár negatív tulajdonságok, mégis tagadhatatlanul minden nő jellemzői.

A falanszter színben a nő- férfi viszony és nő- társadalom viszony olyan, mintha akár Spártába mentünk volna vissza. A nő feladata, hogy minél több gyermeket szüljön a társadalom hasznára, de a gyereket elveszik tőle. A szeretetnek és a szerelemnek itt nincs létjogosultsága. Ádám és Éva közt ennek ellenére összhang alakul ki, de a szerelem ismét a társadalom beleszólása miatt hiúsul meg.

Az utolsó színben Ádám meggondolatlanul, Lucifer hatására, fejjel rohanna a falnak, vagyis az öngyilkosságba. Éva megjelenésekor, tulajdonképpen azért, mert nem tudta véghezvinni elképzelését, durván rátámad a nőre:"Miért is jársz utánam,

Mit leskelődöl lépteim után?

A férfinak, e világ urának,

Más dolga is van, mint hiú enyelgés.

Nő azt nem érti, s nyűgül van csupán."

Mégis Éva az, aki megmenti a meggondolatlan cselekedettől. Már nemcsak a nő, mint szerelmese, hanem a nő, mint anya. Ezután Ádám végre elfogadja, hogy nincs értelme kételkedni, és ideje volna elfogadni a világot és társát.

Madáchnál Ádám az egész férfi, míg Éva az egész női nem megtestesítője. Az egyes színekben különböző viszonyokat mutatott be, és már ennyivel sikerült bebizonyítania, nincs értelme kételkedni és tiltakozni ellene, a világba kell a férfi és kell a nő. Amiről a jin-jang elv szól, a nyers férfierőhöz kell a nőé, amely irányít, befolyásol, mérsékel. Nincs alá- és fölérendeltség. Eltérések természetesen vannak, de ezek csak azt határozzák meg, az adott fél az élet melyik területén teljesít jobban. A világ előrehaladásához a férfi- nő viszony egyensúlya szükséges.

írta: Peniaško Anna III.c