2008. június 10., kedd

Vázlatok a modernről és posztmodernről

Ricard Estes /fotorealista olajfestmény/
Modern és posztmodern határán, a posztmodern jelenség –

- A rombolás is művészet? - művészetben dekonstrukciós folyamatok zajlanak le /romboló, haladásellenes/, értékromboló és értékeket átminősítő folyamatok
- Megváltozott erőviszonyok - a tőke függetlenedik a munkától, a munkaerőpiac és a „világot irányító erők” rendszere egyre átláthatatlanabb, cél: irányítani, befolyásolni és ilyen módon hatalmat szerezni mások fölött. Minél rövidebb idő alatt minél több haszon.
- „Az ember tragédiája” - az ember egyre inkább fogyasztó mint termelő
- új típusú nemzetközi munkamegosztás alakul ki: a nagy kézműves igényű ipar a harmadik világba költözik, ott olcsó a munkapiac /Kína/
- „Hószárnyú Béke” - világháború és a hidegháború véget ért, de elterjednek a nukleáris fegyverek, békesség és biztonság, világbéke és egység iránti igény és jelszó – fokozódik a türelmetlenség /sokféle háború, terrorizmus/ - 2001. szeptember 11.- Wortrade center elleni támadás – új háborúfajta jelenik meg
- Globalizáció - ökológiai válság, az élővilág és az ember élete súlyos fenyegetettségbe kerül, éhínség és természeti katasztrófák, megbomlott természeti egyensúly.
- „Nézünk mint a moziban” - médiumok a mindennapi élet részévé válnak /TV, számítógép, internet/. A hétköznapi élet megváltozik – technikai médiumok, technikai fetisizmus / több időt spórol az ember, több dolgot tud még elvégezni, megnő a fogyasztása/ - az ember azért fontos, mert mások számára hasznot hoz /A komputerizált társadalom a szabályozás és az ellenőrzés gépezete lehet, s magában hordja a személyiség szabadságának korlátozottságát./ Az egyén úgy védekezik, hogy saját érzelmeiből és képzeletéből merít erőt.
- „Bús lelkem vidámsága” - a világ egyszerre lenyűgöző és riasztó, feloldhatatlan ellentétek /Az egyén félelmeit a filmes alkotások fogalmazzák meg a legjobban – Cyber-punk filmek: technikai világvége, kiszolgáltatottság – Terminátor, Alien, Armageddon, Matrix stb.
- összemosódnak olyan fogalmak, amelyeket a modernben az ember még el tudott választani: eredeti termék és tömegtermék, magas kultúra és tömegkultúra, köznapi valóság és a művészet világa
- Őszinteség vagy divat? - konvencióellenes magatartás – kettős nemi identitás kérdése, a homoszexualitás nyílt vállalása, a megszokottól való tudatos eltérés – főleg az öltözködésben,divatban, deviancia, szélsőséges ultranacionalista csoportok reneszánsza /újfasiszta, szkin, félkatonai szervezetek, gárdák stb./
„Versemnek hőse én vagyok” - az egyéniségkultusz szélsőséges dimenziókat öltött – az egyéniséget generálják a divatszakemberek, a piac a médián keresztül /”legyél egyéniség, vegyél Levis farmert”/, valójában sérül az egyén szabadságjoga. A másik oldalról viszont nincs vagy szinte alig van visszatartó erő – bármit meg lehet valósítani az egyéniség „zászlaja alatt”.


A posztmodern művészet jelenségei és jellegzetességei

Egységes stílus kérdése - nincs behatárolható stílus, nincsenek olyan stílusjegyek, amely alapján egy nagyobb csoportot be lehetne határolni /mint például a kubizmus, vagy a Pop art esetében/
Technikai determináció - inkább a technikai megoldás dominál, ez alapján ismerhető fel alkotók egy csoportja – tehát nem a tartalom a domináns, hanem a forma: Land art, video art, body art. A technikai médiumoknak fontos szerepe van a műfaji határok összemosódásában. Korunk új művészeti formái maguk a médiák.
Műfaji határok nélkül - Összemosódnak a határok az egyes műfajok között, nem lehet megállapítani egyértelműen, hogy színházi -, tánc- vagy pantomim előadást láttunk, vagy irodalmi felolvasó estet, esetleg egy képzőművészeti kiállítás része volt az akció – performance, happening.
Stíluspluralizmus – a posztmodern megkerüli azt a jellegzetességet, amellyel az avantgárd és neoavantgárd rendelkezett: elfogad többféle, akár egymásnak ellentmondó szemléletet, a különböző stílusok egymás mellet élését ösztönzi,
Önkifejezés, mint művészi cél - Az én önkifejezésének semmi sem szab határt – így nehezen értelmezhető alkotások születnek, illetve senki sem meri kétségbe vonni az adott alkotás művészi értékét / ez olyan, mintha mindenki elfogadná, hogy a király meztelen, miközben dicsérik a ruháját. A mesében az emberek ezt félelemből tették, a posztmodernben pedig azért, mert már belefáradtak igazuk bizonygatásába/.
Ősforrás – Az egyes stílusoknál vagy művészettörténeti korszakoknál gyakran vizsgálják a kiindulópontot, vagy azt a korábbi korszakot, amelyikhez az adott korstílus megpróbál visszatérni (pl.: barokk-középkor, klasszicizmus-antik,). A posztmodern esetében nem találunk egy ilyen kapcsolódási pontot. Mindent hasznosítani tud, olyan, mint egy olvasztótégely – többféle anyag is jól megfér egymás mellett. A posztmodern művészet gyakori forrása viszont a korábbi korok mitológiája, vagy ha azokkal nem tud mit kezdeni, akkor teremt magának egyet.
A művészi érték megbonthatósága - A művészeti alkotást nem tartja szentségnek, bátran hozzányúl, átalakítja, előző korok festményeit felhasználja, vagy csak egyszerűen átfesti, a versből vagy a szövegből kihúz részleteket, így új szöveget hoz létre – szinte kötelezővé válik a kétértelműség
A tényszerűség kényszerűsége? - A történelmi tényeket a regény vagy a film esetében teljesen lazán kezeli, nem fontos a történelmi hűség. Valótlan dolgokat valósnak állítanak be – főleg a filmben látunk ilyen megoldásokat a hatás kedvéért. Ebben a témában a nagy áttörést a Forrest Gump jelentette, amely ironikusan összefoglalja az amerikai történelmet, az amerikai létet és a nagy amerikai álmot – történelmi hamisítás a filmen /a főszereplő fekete-fehér filmkockákon szerepel eredeti történelmi eseményeken, hiteles történelmi személyekkel./
Újszerűség - Törekednek az egyénire, az újszerűre, a másiktól való eltérésre. Bizonyítási kényszer – „én olyat tudok, amit más nem”.
Szemléletmód és eszköz - Groteszk, abszurd, irónia, gúny. Ha már nincs ereje újat alkotni, vagy csak egyszerűen saját korlátai miatt nem képes rá, még mindig felmelegíthető a jól bevált példa: az eddigiek átértékelése, tagadása, kigúnyolása.
- Ultramodern – törekvés a szélsőségesen, kihívóan újszerű megoldásokra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése