Siklós Mária: Nemzeti Színház, Budapest/rövid vázlat a modern és posztmodern építészetről/
A modern kor gondolkodása lineáris, mechanikus és determinisztikus, a posztmoderné nem-lineáris, kreatív és nyitott. Míg a modern építészet funkcionalista és egysíkú, a posztmodern építészet jelentéssel teli, érzékeny a történelemre, és persze összetett – akár építészeti újszimbolizmus is lehetne a neve.
Lineáris – folyamatszerű, előrehaladó vagy egyenes vonalú gondolkodásmód, az ok-okozat lineáris összefüggésén alapul. Egy adott problémát egy bizonyos szemszögből képes megközelíteni.
Mechanikus - tudományos gondolkodásmódot jelent (a tudományt azonosították a technikával).
Determinisztikus – tudományos világnézet, a történelmi, társadalmi fejlődés törvényszerűségeiből kikövetkeztethető vagy megismerhető maga a jövő (a kommunista ideológia alapja).
1977-es híres könyvében Charles Jencks a modern építészet halálát pontos helyhez és dátumhoz kötötte, bejelentve egyúttal a posztmodern építészet megszületését is.
A koraantik kortól kezdve, egészen a 19.század építészeti historizmusáig az építészetben jelen volt a díszítő motívum, az alak – antropomorfizmus /görög templom felosztása/. Gaudí a szecesszióban egy egészen új stílust alkotott meg, ahol a funkció másodlagos volt. Ha valaki meglátta az általa épített házat vagy házsort, nem azt kérdezte, hogy hány szoba van benne, milyen a kilátás az erkélyről, vagy van-e benne beépített konyhaszekrény, hanem valószínűleg ez lehetett a reakció: „ebben akarok lakni”. Inkább hasonlított egy mesebeli kastélyra, vagy egy óriás sárkányra, mint lakóházra. Az anyagfelhasználás terén viszont rendkívül modern volt: például a Sagrada Familia templommal kapcsolatban – vasbeton, előre gyártott elemek, és a betonba beépített szemét és törmelék, amelyek mai napig kiállnak a falakból.
Adolf Loos: "Kívánatos lenne, hogy néhány év során teljesen lemondjunk az ornamensről, amivel a gondolkodásunk olyan épületek konstruálására összpontosulhatna, amelyek csakis a meztelenségükkel hatnak."
A modern építészet már ezt az elgondolást követi. A funkció válik fontossá, száműzik az ornamentikát, egysíkúak az épületek. Mottója a rendeltetés – pontosan megtervezett épületegyüttes. Közös tulajdonságuk, hogy a teret geometrikus formákra egyszerűsített alapelemekből építik fel. A nálunk ismert modern építészet /1950-1970/80/ a szocialista realista jelzőt viseli magán, amely a nyugati koncepciótól eltér – minden egyszerű és egységes, mindenkinek ugyanaz jut.
„Szeretem az olyan elemeket, amelyek inkább hibridek, mint "tiszták"; inkább megalkuvásokkal terhesek, mint "símák"; inkább torzak, mint "őszinték"; inkább többértelműek, mint "megformáltak"; amelyek visszásak és személytelenek; unalmasak és "érdekesek"; inkább konvencionálisak, mint "formatervezettek"; inkább befogadóak, mint kirekesztőek; inkább szószátyárok, mint egyszerűek, inkább csökevényesek, mint újítók; inkább következetlenek és félreérthetők, mint egyértelműek és tiszták. A rendetlent, de életszerűt többre becsülöm a nyilvánvaló egységnél. Elfogadom az öncélúságot, és mindenben a kettősséget hirdetem. /Szeretem az olyan elemeket, amelyek inkább hibridek, mint "tiszták"; inkább megalkuvásokkal terhesek, mint "símák"; inkább torzak, mint "őszinték"; inkább többértelműek, mint "megformáltak"; amelyek visszásak és személytelenek; unalmasak és "érdekesek"; inkább konvencionálisak, mint "formatervezettek"; inkább befogadóak, mint kirekesztőek; inkább szószátyárok, mint egyszerűek, inkább csökevényesek, mint újítók; inkább következetlenek és félreérthetők, mint egyértelműek és tiszták. A rendetlent, de életszerűt többre becsülöm a nyilvánvaló egységnél. Elfogadom az öncélúságot, és mindenben a kettősséget hirdetem./ Szeretem az olyan elemeket, amelyek inkább hibridek, mint "tiszták"; inkább megalkuvásokkal terhesek, mint "símák"; inkább torzak, mint "őszinték"; inkább többértelműek, mint "megformáltak"; amelyek visszásak és személytelenek; unalmasak és "érdekesek"; inkább konvencionálisak, mint "formatervezettek"; inkább befogadóak, mint kirekesztőek; inkább szószátyárok, mint egyszerűek, inkább csökevényesek, mint újítók; inkább következetlenek és félreérthetők, mint egyértelműek és tiszták. A rendetlent, de életszerűt többre becsülöm a nyilvánvaló egységnél. Elfogadom az öncélúságot, és mindenben a kettősséget hirdetem” /Venturi/ - elindított egy folyamatot, amelyet Charles Jankes posztmodernként azonosított. Metafora az építészetben – szexuális szimbolika, kettősség , rejtett tartalom, utalás stb.
A modern kor gondolkodása lineáris, mechanikus és determinisztikus, a posztmoderné nem-lineáris, kreatív és nyitott. Míg a modern építészet funkcionalista és egysíkú, a posztmodern építészet jelentéssel teli, érzékeny a történelemre, és persze összetett – akár építészeti újszimbolizmus is lehetne a neve.
Lineáris – folyamatszerű, előrehaladó vagy egyenes vonalú gondolkodásmód, az ok-okozat lineáris összefüggésén alapul. Egy adott problémát egy bizonyos szemszögből képes megközelíteni.
Mechanikus - tudományos gondolkodásmódot jelent (a tudományt azonosították a technikával).
Determinisztikus – tudományos világnézet, a történelmi, társadalmi fejlődés törvényszerűségeiből kikövetkeztethető vagy megismerhető maga a jövő (a kommunista ideológia alapja).
1977-es híres könyvében Charles Jencks a modern építészet halálát pontos helyhez és dátumhoz kötötte, bejelentve egyúttal a posztmodern építészet megszületését is.
A koraantik kortól kezdve, egészen a 19.század építészeti historizmusáig az építészetben jelen volt a díszítő motívum, az alak – antropomorfizmus /görög templom felosztása/. Gaudí a szecesszióban egy egészen új stílust alkotott meg, ahol a funkció másodlagos volt. Ha valaki meglátta az általa épített házat vagy házsort, nem azt kérdezte, hogy hány szoba van benne, milyen a kilátás az erkélyről, vagy van-e benne beépített konyhaszekrény, hanem valószínűleg ez lehetett a reakció: „ebben akarok lakni”. Inkább hasonlított egy mesebeli kastélyra, vagy egy óriás sárkányra, mint lakóházra. Az anyagfelhasználás terén viszont rendkívül modern volt: például a Sagrada Familia templommal kapcsolatban – vasbeton, előre gyártott elemek, és a betonba beépített szemét és törmelék, amelyek mai napig kiállnak a falakból.
Adolf Loos: "Kívánatos lenne, hogy néhány év során teljesen lemondjunk az ornamensről, amivel a gondolkodásunk olyan épületek konstruálására összpontosulhatna, amelyek csakis a meztelenségükkel hatnak."
A modern építészet már ezt az elgondolást követi. A funkció válik fontossá, száműzik az ornamentikát, egysíkúak az épületek. Mottója a rendeltetés – pontosan megtervezett épületegyüttes. Közös tulajdonságuk, hogy a teret geometrikus formákra egyszerűsített alapelemekből építik fel. A nálunk ismert modern építészet /1950-1970/80/ a szocialista realista jelzőt viseli magán, amely a nyugati koncepciótól eltér – minden egyszerű és egységes, mindenkinek ugyanaz jut.
„Szeretem az olyan elemeket, amelyek inkább hibridek, mint "tiszták"; inkább megalkuvásokkal terhesek, mint "símák"; inkább torzak, mint "őszinték"; inkább többértelműek, mint "megformáltak"; amelyek visszásak és személytelenek; unalmasak és "érdekesek"; inkább konvencionálisak, mint "formatervezettek"; inkább befogadóak, mint kirekesztőek; inkább szószátyárok, mint egyszerűek, inkább csökevényesek, mint újítók; inkább következetlenek és félreérthetők, mint egyértelműek és tiszták. A rendetlent, de életszerűt többre becsülöm a nyilvánvaló egységnél. Elfogadom az öncélúságot, és mindenben a kettősséget hirdetem. /Szeretem az olyan elemeket, amelyek inkább hibridek, mint "tiszták"; inkább megalkuvásokkal terhesek, mint "símák"; inkább torzak, mint "őszinték"; inkább többértelműek, mint "megformáltak"; amelyek visszásak és személytelenek; unalmasak és "érdekesek"; inkább konvencionálisak, mint "formatervezettek"; inkább befogadóak, mint kirekesztőek; inkább szószátyárok, mint egyszerűek, inkább csökevényesek, mint újítók; inkább következetlenek és félreérthetők, mint egyértelműek és tiszták. A rendetlent, de életszerűt többre becsülöm a nyilvánvaló egységnél. Elfogadom az öncélúságot, és mindenben a kettősséget hirdetem./ Szeretem az olyan elemeket, amelyek inkább hibridek, mint "tiszták"; inkább megalkuvásokkal terhesek, mint "símák"; inkább torzak, mint "őszinték"; inkább többértelműek, mint "megformáltak"; amelyek visszásak és személytelenek; unalmasak és "érdekesek"; inkább konvencionálisak, mint "formatervezettek"; inkább befogadóak, mint kirekesztőek; inkább szószátyárok, mint egyszerűek, inkább csökevényesek, mint újítók; inkább következetlenek és félreérthetők, mint egyértelműek és tiszták. A rendetlent, de életszerűt többre becsülöm a nyilvánvaló egységnél. Elfogadom az öncélúságot, és mindenben a kettősséget hirdetem” /Venturi/ - elindított egy folyamatot, amelyet Charles Jankes posztmodernként azonosított. Metafora az építészetben – szexuális szimbolika, kettősség , rejtett tartalom, utalás stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése