Egy videó a neszűri művésztelepről

festmény: Gornyitzki Adrienn
videó: Pribék Gábor

Képeink eljutottak Párkányba is

Összmüvészeti fesztivál Párkányban
Az első alkalommal megrendezett Forma fest kiötlője Trencsik Pál. Neki, segitőinek a Jóvilágvan zenekar tagjainak és baráti körének köszönhetjük merészségüket. Az ötletet kezdetektől támogatta Párkány városa. Első nap április 4.-én, reggel Graffiti live act, szoborkiállitás (Baranyovics Borisz), óriás kartonlapok, televizió és mikrohullámsütők várták az alkotók hangulatának szineit, formáit. Grazzel zenéje és a Butik szövege gondoskodtak a lazább, Street artos kedélyállapotról. Valamint a nonstop teaház várta az irodlamora, na és persze a teára szomjazókat. A slam poertry keretében meghalgathattuk Baranyovics Borisz verseit és Schreiber László novelláit, egy underground Dj-vel aláfestve. Majd a kultúrház kistermében figyelő tekintetekre vártak a felszögelt müalkotások. Kiállitók: Festmények: a Kassai Márai Sándor Gimnázium diákjai (Szunyog Júlia, Csernok Barnabás, Bocsárszky Zsolt) valamint több helybéli fiatal (Szabó Máté, Horváth Gábor, Lajos és Dóri, ifj. Lukács Attila, Lo eková Natália, Markó Csaba, Baranyovics Borisz), Fotók: (Puskás Ivett, Lukács Attila, Želinsky Miroslav), Filmek: (Molnár Csaba).
Este 6-tól hajnali élvezhettük a zenekarok előadásait: A budapesti Traffik (hip-hop), az esztergomi Club Era (folk, accoustic jam band), a dunaszerdahelyi Jönvukk (hip-hop), a pákányi Jóvilágvan (folk, funk, fusion), az esztergomi Szépülő városközpont (poprock), a budapesti Crash Blues Band (blues, jazz, folk), valamint a Kőbányi Zenestúdió második osztálya (jazz) Fekete István vezetésével.
Személy szerint úgy gondolom, hogy a kisérlet pont akkorát robbant, ahogyan egy első összmüvészeti találkozónak kell. Családias hangulatban telt ez a fiatalos egy napos fesztivál. A főszervező Trencsik Pál szavait idézve "A feszt legfőbb célja a találkozás volt.". Kapcsolatteremtés a közönség és a müvészet közt. Örülünk, hogy ottlehettünk. Meglepően barátságos, értelmiségi emberekkel találkozhattunk. Sok szerencsét kivánunk a következőkben is.
A képeink még május 10.-ig megtekinthetők a párkányi hidörházban.
irta: Szunyog Júlia

Nemzetközi ifijúsági talalálkozó Lengyelországban

Lengyelországban voltunk négy napig egy Nemzetközi ifijúsági talalálkozón. Voltak: németek, franciák, finnek, magyarok és persze lengyelek is. Mi képviseltük Szlovákiát. 15 óra út oda, 10 óra vissza (visszafelé már nem volt dugó Varsóban) idegesített, hogy Varsóban a nyakamat kitekerve sem láttam az épületek tetejét a mikrobuszból! Kb. 800 km-re van Kassától a Rodowo nevezetű tanya, ahol összejöttünk, ismerkedtünk, játszottunk, wokrshopoztunk, szórakoztunk. Tavas vidék, picit be is voltak fagyva (fotók a galériában). Levágtunk egy minitáncházat is, sajnos csak egy kis magnóról tudtunk zenét engedni, de így is hangulatos volt és sokan bekapcsolódtak, élvezték a magyarbődi néptáncot. A workshopokon úgynevezett ,,nemzetközi aquarell festészetre" került sor. Mindegyik képet három ember, egy magyar egy szlovákiai és egy lengyel festette egyidejűleg. Tiszta elmével, gondolatok nélkül kellett kezünkbe ragadni az ecsetet, majd lassan végrehajtani a cselekedetet. Építettünk magas tornyokat is agyagból. A miénk össze is dőlt. Este gyertyafényben figyeltük meg az árnyjátékait az építményeknek. Volt EURITMIA is, bátor egy dolog. Az íjjászat elmaradt, mert nem találtuk volna meg a nyílvesszőket a hóban. Mragowo-ba és egy Olsztyn nevezetű városba is ellátogattunk, ahol nem volt konkrét programunk, inkább csak barangoltunk és megpróbáltunk asszimilálódni; szép és helyes kis környezetekkel szembesültünk. Szerintem érdemes elnézni Lengyelország északi csücskébe, és nagyon remek volt, hogy megismerhettünk és beszélgethettünk más nemzetiségű emberekkel.

Még hozzáfűzném, hogy a Nyíregyházi Waldorf Egyesület pályázta meg a Visegrádi alapnál a találkozót és ezt a Rodowo-i tanyát (http://www.rodowo.pl/) egy alapítvány működteti, ahol jelenleg Ukrajnából, Finnországból is dolgoznak önkéntes fiatalemberek.

Fotókhoz klikk ide.

írta: ifj. Pribék Gábor

Iga

Reggel

Sötét volt. A hangja tompán búgott a fülemben, de meg se próbáltam tudomást venni róla. Szemhéjamon átsütött a gyönge fény, s én lassan kinyitottam a szemem. Azt láttam, amit minden ébredésnél: ugyanazt a szobát tele megunt, régi bútorokkal, a zongora méltóságteljesen meresztgette rám billentyűit. A falak rajzokkal, fényképekkel, összelopkodott poszterekkel és táblákkal voltak beborítva. Az ágyon és a székeken kazlakban álltak a ruhák, a szalagfüggönyön átsütő gyér napsugarakban porszemek kavarogtak. A gitár és a cselló ott hevert a ruhahegyek tetején, porosan, elfeledten.

A hang újra belebúgott a fülembe, de ezúttal nem menekülhettem előle. Reggel van, igen, ráadásul hétfő reggel. Mintha végtelen kis élet születne mindig a végtelen hetekkel, olyan élet, amit kezdetben gyűlölök, el akarom dobni, majd megszeretem és együtt bámuljuk a gyönyörű tájat a hófedte hegycsúcsokon. A kék egen lyukat ütnek a felhők fehér foltjai, vetkőző fák éles ágai merednek ki a horizont hullámos vonalából. A nap magasan süt, sugarai arcunkat simogatják. Végül leszánkázunk a hegyoldalon és örömittasan merülünk álomba a lenyugvó nappal. És minden áldott hétfőn egy ilyen kis élet kezdődik, és minden vasárnap egy ilyen kis élet múlik el. Elszárad, elhervad, mint az őszi virág, és mosolyogva sétál a halálba.

A kakaó íze édesen végigcsorgott száraz torkomon és szétáradt hűlt gyomromban. Éreztem a bögrét a kezemben, éreztem a meleget a testemben, a hideget a lábamban. Mintha minden tagom egy külön világ része lenne és az agyam lenne a kapocs.

Belibegtem a fürdőszobába, pucér lábamat hűtötte a hideg csempe. Mindent csak félálomban, szempilláimon át érzékeltem. Ahogyan a mentholos fogkrém kiűzi számból a tej ronda utóízét, ahogy a habos massza egészen az államig csordul. A nap elkezdődött, az idő csak ment, és én még azt sem voltam hajlandó tudatosítani, hogy valóban létezem. Kiöblítettem a számat, majd az arcomra fröcsköltem egy kis vizet. Úgy hatott, mint egy pofon. A szemem felpattant. Belebámultam a tükörbe, ahonnan víztől csöpögő arcú, borzas hajú lány bámult vissza. Lány... lány. A szeméből nem tudtam kiolvasni semmit. Újabb hangok búgtak fel. Bűnös. És utálom. De mégis, van benne valami vonzó. Ujjaink összeértek, lassan az orrunk is, bűnös... Lehet, hogy én vagyok az ő tükörképe, nem ő az enyém. Szemeink barna tengerré olvadtak össze. Bűnös.

***

Kiléptem az utcára. Az arcomat megcsapta a csípős hideg. Éreztem a ruhám alatt ahogyan végigszalad rajtam, bejárja testem minden porcikáját. Felbámultam: az ég szürkén meredt rám, a fellegek füstként kavarogtak odafent. Köd volt. Elindultam a járdán, lépteim szokatlanul hangosak voltak a síri csöndben. A köd homályából emberalakok bontakoztak ki, körvonalaikat egyre tisztábban rajzolta meg az idő ecsetje. Elhaladtak mellettem, sziluettjeik elhomályosultak és eltűntek, elvesztek a ködben. Talán ott sem voltak soha. Talán csak én láttam őket, mint mindenkit, akik folyton maguk elé meredve, gépiesen szedik a lábaikat. Talán ők csak a Tenger színén lépdelnek, és soha nem merülnek a feketéllő, félelmetes víztömegek mélyére.

A fülemben megszólalt a zongora. És ekkor már börtönben voltam. Egy olyan cellából próbáltam kitörni, ahol igazából szívesen gubbasztottam. Indái körültekertek, s én mosolyogva próbáltam őket letépni magamról. Térdre borulva vallottam neki szerelmet, mégis átkoztam amiért fogva tart. Megpróbáltam felébreszteni magam mielőtt még túlságosan elrugaszkodom a földtől. Láttam az egyhangú háztömböket amint semmitmondóan bámulnak rám vak szemeikkel. Újabb alakok tűntek elő a semmiből és nyelte el őket a köd. Talán ott sem voltak soha...

Hűs szél simogatta meg hajamat, éreztem a talpam alatt a talajt. Vad villám szelte ketté az eget, s a menny bús dalra fakadt. Magam elé meredve szedtem a lábam. A testemben zengő zongoraszó egyre csak húzott le a feneketlen szakadékba. Újra körülöleltek az indák, miket gyűlöltem, bár tudtam, ha eleresztenének, kínok közt üvöltenék fel. Az ég könnyekben tört ki, a betonon fekete pöttyök jelentek meg, a cseppek belehulltak a pocsolyákba. A látvány minden kis részlete elbűvölt, még a vízgyűrűk lassú növekedése is csoda volt. A Föld csordultig van gyönyörrel, igen. Égig érő fák végeláthatatlan tengere tornyosult felém, hullámai elleptek, eltörpültem a világ hatalmasságában. A szél nevetve rombolta porrá a nyarat. A szakadék feneke sötétségbe veszett s a zongora, mint egy szirén, hívogatott az ismeretlenbe.

Tóth Flóra II. A

Impresszió

Szkeptikus felhők kósza nyája
Legelész a szürke égen;
Hol vad záport zúdít a mélybe,
Hol csendben és szerényen
Figyeli a földi tájat, mit
Kék s zöld fátyol takar előle.
Mezők ezrein vonul árnyéka
A vén fákról a hegytetőre.

Ásítoznak a napsugarak.
Az alkonyat arany hintőpora
Szentjánosbogár-had álarcban
A horizontot beragyogja.
Ködbe burkolóznak a tavak,
Nyugovóra tér a kék s a zöld.
A virágok álmos tekintetét
Magába zárja a szunnyadó föld.

Éj beálltakor élénken zúg
Apró népe az erdőnek.
A fekete rét nyugalmát
Makacs,tompa nesz zavarja meg.
Világtalan vakondok serege
Halk sziszegéssel ostromolja,
S tüstént homokvárat épít
Anyaföld méhéből előbújva.

Bók Anita II. A

Animaliter - Beszélő állatok kiállítás a Rotundában

A Strasbourg által kezdeményezett Animaliter Nemzetközi Illusztrációs Program, amelynek fő témája az állatábrázolás, munkacíme pedig "Beszélő állatok" mindössze két évig tart s abban összesen 9 európai város vesz részt: Kassa mellett Varsó, Brno, Prága, Debrecen, Arad, Ruse, Barcelona és Strasbourg. A program részeként megvalósuló, állat-illusztrációkat bemutató vándorkiállítást mindegyik városban bemutatják.

Kassán 2009.március.9-én (hétfőn) 17.00-kor kerül sor a megnyitóra a Kelet-Szlovákiai Galériában (Východoslovenská galéria, Alžbetina 22, Košice)


Ezen kívűl a Škola úžitkového výtvarníctva rendezésével a kassai diákok is teret kapnak és kiállítanak a Rotunda Galériában (Galéria Rotunda - Zbrojničná 6, Košice)
A kiállítás megnyitója: 2009.március.10 (kedd)
A kiállításon részt vesznek: ZUŠ Kováčska (Művészeti Alapiskola), ZUŠ Irkutská (Művészeti Alapiskola, Márai Sándor Gimnázium, Kassa - képzőművészeti osztály és a ŠÚV v Košiciach (Iparművészeti Középiskola).
A kiállítások megtekinthetők 2009.március.25-ig.

Komor romok

Sok szeretettel várunk mindenkit a Márai Sándor Gimnázium képzőművészet tagozatos diákjainak fotókiállítására

A kiállítást megnyitja Peniaško József fotóművész.
2009.2.17 (kedd) 16:30
helyszín: Márai Stúdió

Fotó a megnyitóról:

Nyári képzőművészeti tábor, Hatfa

Csoportkép
Egy adósságot törlesztünk. Egy rövid beszámolót teszünk közzé a nyári képzőművészeti táborról. Igaz, hogy egy "kicsit" késtünk a beszámolóval, de hát engedtessék meg, hogy egy mondással védekezzünk: jobb később,......
A nyári tábor helyszíne Hatfa volt, és a tábort a Botorkáló Polgári Társulás szervezte, de a legnagyobb érdem és köszönet mindenért Simon Líviát illeti. A táborban szekciók, vagyis inkább igazi kis műhelyek működtek, és bizony sokszor még késő este vagy éjszaka is kattogott a présgép. Igazi felszabadult munka folyt a műhelyekben. A művészeti műhelyek megtervezésénél arra is figyeltünk, hogy a klasszikus képzőművészeti felfogás, az iparművészet vagy inkább a hagyomány, és az új média műfaja is jelen legyen: grafikai műhely (sokszorosító eljárások: száraz tű, rézkarc, linó), festészet (rajz, pasztell, akrill), kerámia (fazekasság és iparművészet, korongozás, felrakás), tér (újmédia: installáció, koncept art, land art). Voltak természetesen kiegészítő programok is: ellátogattunk Borsiba, rajzoltunk a nagykövesdi várban, és fürödtünk a Karcsában. A tábort, méltóképpen egy kiállítással zártuk be, melynek a megnyitást követően több héten keresztül a városi Művelődési Központ adott otthont Királyhelmecen.
(Táborlakók! várjuk a véleményeket)

Világ a bőröndben (galéria hozzáadva)

Világ a bőröndben

Akár így is nevezhetnénk azt az installációsorozatot, mely a 2008-as nyári képzőművészeti táborban készült Hatfán. A cél egy olyan képzőművészeti látásmód megismerése volt, amely a körülöttünk lévő tárgyakat mélyebb, akár spirituálisabb összefüggésében szemléli. A feladat, hogy a gondolat mindenképpen előzze meg a képet, és ne egy már kész vizuális jelhez próbáljunk meg utólag tartalmat szerkeszteni. Bartusz György szobrászművész egyik installációját használtuk föl kiindulópontként. A cél az volt, hogy részletek, tárgyak, tér, színek és formák közötti összefüggés megteremtésére legyünk képesek úgy, hogy új – akár szemantikai – jelentést hozunk létre. Bartusz György üres bőröndöket helyezett el egy térben. Ez így még akár furcsa vagy különösebb jelentés nélküli is lehetne. A tér, ahol mindezt elhelyezte egy üres zsinagóga belső tere volt- így különös, sőt tragikus jelentéssel ruházta fel az installációt. A feladat az volt, hogy Bartusz György installációjából kiindulva új jelentéssel, új gondolattal „töltsük” meg a bőröndöket. Három bőrönd állt rendelkezésre, ebből tetszőlegesen mindenki annyit használt fel és úgy, ahogyan jónak látta. Először mindenki tervet készített, és az alapgondolatból kiindulva hozta mindenki létre saját installációját, melyet fényképekkel dokumentáltunk. Volt, aki kisfilmet vágott össze a fényképsorozatból, volt éjszakai installáció mellett döntött, de elhelyeztük a bőröndöket szabad térben, szántóföld közepén, medencében, sőt temetőben is. A lényeg az volt, hogy mindenki képes legyen a vizualitás eszközeivel kifejezni gondolatait, érzelmeit, és közben felfedezni a részletekben rejlő jelentéstöbbletet.

Galéria link

Fazekaskönyv

Ha már szó esett a modern kerámiákról, illetve a kerámia készítés alapjairól, szó kell hogy essen a fazekasságról is. A népi fazekasság nélkül nincs kerámia gyártás. Ez képezi az alapját mindannak a tudásnak, amelyet az iparművészek a mai napig felhalmoztak, és amellyel élnek a gyakorlatban manapság is. A Fazekaskönyvet azoknak ajánljuk, akik szeretnének még többet megtudni a magyar fazekasság történetéről, múltjáról és jelenéről. Megismertet a népi mesterség azon részleteivel, jellegzetességeivel és technikáival is, amelyek ma már nincsenek gyakorlatban, teljesen elfelejtették vagy csak nagyon kevesen használják őket. Tartalmaz gyakorlati ismertetőt az agyagbányászattól az agyag felhasználásáig, megtalálható a fazekasedények forma- és mintavilága tájegységekre lebontva, megismertet a díszítőtechnikákkal, egyes edényformák készítési módjával és funkciójukkal. Érdekes és hasznos olvasmány mindazoknak, akik eddig keveset tudtak a népi fazekasságról és érdeklődnek a népi mesterségek iránt.
/Csupor István - Csuporné Angyal Zsuzsa: Fazekaskönyv, Planétás Kiadó, 1998, ISBN 963-9014-13-3/

Kerámia

A kerámia készítés újra reneszánszát éli. A kortárs képzőművészek közül sokan kísérleteznek új utak, új technikák felfedezésével, vagy valamilyen régi, mára már elfeledett módszer újraélesztésével, így a szobrászatban is megfigyelhető a klasszikus kerámia formáinak, színeinek újrafogalmazása. Két szakkönyvet ajánlunk azok figyelmébe, akik érdeklődnek a kerámia készítés iránt. Annál is inkább, mert ez a két könyv szakszerűen, az alapoktól egészen a szabad kísérletezésig kíséri végig a forma alakulását. A kézzel való formázástól kezdve, a korongozáson át, a különböző égetési eljárásokig bezárólag ad hasznos tanácsokat. Tartalmaz rövid történelmi áttekintést, hasznos tanácsokat az anyagok felhasználását illetően, illetve saját mázak elkészítéséhez is ad ötleteket.
/Steve Mattison, Škola keramiky, Slovart 2004, ISBN 80-7145-902-X
Josie Warshaw, Veľká kniha keramiky, Rebo productions, 2001, ISBN 80-7234-150-2/