Nyári képzőművészeti tábor, Hatfa

Csoportkép
Egy adósságot törlesztünk. Egy rövid beszámolót teszünk közzé a nyári képzőművészeti táborról. Igaz, hogy egy "kicsit" késtünk a beszámolóval, de hát engedtessék meg, hogy egy mondással védekezzünk: jobb később,......
A nyári tábor helyszíne Hatfa volt, és a tábort a Botorkáló Polgári Társulás szervezte, de a legnagyobb érdem és köszönet mindenért Simon Líviát illeti. A táborban szekciók, vagyis inkább igazi kis műhelyek működtek, és bizony sokszor még késő este vagy éjszaka is kattogott a présgép. Igazi felszabadult munka folyt a műhelyekben. A művészeti műhelyek megtervezésénél arra is figyeltünk, hogy a klasszikus képzőművészeti felfogás, az iparművészet vagy inkább a hagyomány, és az új média műfaja is jelen legyen: grafikai műhely (sokszorosító eljárások: száraz tű, rézkarc, linó), festészet (rajz, pasztell, akrill), kerámia (fazekasság és iparművészet, korongozás, felrakás), tér (újmédia: installáció, koncept art, land art). Voltak természetesen kiegészítő programok is: ellátogattunk Borsiba, rajzoltunk a nagykövesdi várban, és fürödtünk a Karcsában. A tábort, méltóképpen egy kiállítással zártuk be, melynek a megnyitást követően több héten keresztül a városi Művelődési Központ adott otthont Királyhelmecen.
(Táborlakók! várjuk a véleményeket)

Világ a bőröndben (galéria hozzáadva)

Világ a bőröndben

Akár így is nevezhetnénk azt az installációsorozatot, mely a 2008-as nyári képzőművészeti táborban készült Hatfán. A cél egy olyan képzőművészeti látásmód megismerése volt, amely a körülöttünk lévő tárgyakat mélyebb, akár spirituálisabb összefüggésében szemléli. A feladat, hogy a gondolat mindenképpen előzze meg a képet, és ne egy már kész vizuális jelhez próbáljunk meg utólag tartalmat szerkeszteni. Bartusz György szobrászművész egyik installációját használtuk föl kiindulópontként. A cél az volt, hogy részletek, tárgyak, tér, színek és formák közötti összefüggés megteremtésére legyünk képesek úgy, hogy új – akár szemantikai – jelentést hozunk létre. Bartusz György üres bőröndöket helyezett el egy térben. Ez így még akár furcsa vagy különösebb jelentés nélküli is lehetne. A tér, ahol mindezt elhelyezte egy üres zsinagóga belső tere volt- így különös, sőt tragikus jelentéssel ruházta fel az installációt. A feladat az volt, hogy Bartusz György installációjából kiindulva új jelentéssel, új gondolattal „töltsük” meg a bőröndöket. Három bőrönd állt rendelkezésre, ebből tetszőlegesen mindenki annyit használt fel és úgy, ahogyan jónak látta. Először mindenki tervet készített, és az alapgondolatból kiindulva hozta mindenki létre saját installációját, melyet fényképekkel dokumentáltunk. Volt, aki kisfilmet vágott össze a fényképsorozatból, volt éjszakai installáció mellett döntött, de elhelyeztük a bőröndöket szabad térben, szántóföld közepén, medencében, sőt temetőben is. A lényeg az volt, hogy mindenki képes legyen a vizualitás eszközeivel kifejezni gondolatait, érzelmeit, és közben felfedezni a részletekben rejlő jelentéstöbbletet.

Galéria link

Fazekaskönyv

Ha már szó esett a modern kerámiákról, illetve a kerámia készítés alapjairól, szó kell hogy essen a fazekasságról is. A népi fazekasság nélkül nincs kerámia gyártás. Ez képezi az alapját mindannak a tudásnak, amelyet az iparművészek a mai napig felhalmoztak, és amellyel élnek a gyakorlatban manapság is. A Fazekaskönyvet azoknak ajánljuk, akik szeretnének még többet megtudni a magyar fazekasság történetéről, múltjáról és jelenéről. Megismertet a népi mesterség azon részleteivel, jellegzetességeivel és technikáival is, amelyek ma már nincsenek gyakorlatban, teljesen elfelejtették vagy csak nagyon kevesen használják őket. Tartalmaz gyakorlati ismertetőt az agyagbányászattól az agyag felhasználásáig, megtalálható a fazekasedények forma- és mintavilága tájegységekre lebontva, megismertet a díszítőtechnikákkal, egyes edényformák készítési módjával és funkciójukkal. Érdekes és hasznos olvasmány mindazoknak, akik eddig keveset tudtak a népi fazekasságról és érdeklődnek a népi mesterségek iránt.
/Csupor István - Csuporné Angyal Zsuzsa: Fazekaskönyv, Planétás Kiadó, 1998, ISBN 963-9014-13-3/

Kerámia

A kerámia készítés újra reneszánszát éli. A kortárs képzőművészek közül sokan kísérleteznek új utak, új technikák felfedezésével, vagy valamilyen régi, mára már elfeledett módszer újraélesztésével, így a szobrászatban is megfigyelhető a klasszikus kerámia formáinak, színeinek újrafogalmazása. Két szakkönyvet ajánlunk azok figyelmébe, akik érdeklődnek a kerámia készítés iránt. Annál is inkább, mert ez a két könyv szakszerűen, az alapoktól egészen a szabad kísérletezésig kíséri végig a forma alakulását. A kézzel való formázástól kezdve, a korongozáson át, a különböző égetési eljárásokig bezárólag ad hasznos tanácsokat. Tartalmaz rövid történelmi áttekintést, hasznos tanácsokat az anyagok felhasználását illetően, illetve saját mázak elkészítéséhez is ad ötleteket.
/Steve Mattison, Škola keramiky, Slovart 2004, ISBN 80-7145-902-X
Josie Warshaw, Veľká kniha keramiky, Rebo productions, 2001, ISBN 80-7234-150-2/