A POKE egy különleges egynapos fesztivál lesz Eperjes és Kassa között (Drienovská Nová Ves) és megpróbál közelebb hozni a két város underground kultúrvonalához. Egy használaton kívüli téglagyárat rendeznek be a koncerteknek, performanceknek, filmvetítéseknek, irodalmi szekciónak. A gyárépület területén interaktív installációkkal és street art kompozíciók megalkotásával is szembesülhetünk június.25-én. A program 13:00-kor kezdődik és a buli hajnalig tart. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, nagyon érdekes helyszín és esemény kombinációja lesz ez!
jegy ár: 6€ (elővételben); 8€ (helyszínen)
Teljes program és egyéb információk a fesztiválról: www.pokefest.sk
(facebook eseményért klikk IDE, ha valakit érdekel)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kiállítások. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kiállítások. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. június 18., szombat
2011. április 19., kedd
JR TED Prize kívánsága: Használjuk a művészetet arra, hogy felforgassuk a világot
Ajánlom mindenkinek ezt a 25 perces előadást, ahol maga JR beszél bővebben művészetéről, munkásságáról!
Ted Prize (fordította: Anna Patai):
,JR, a félig-meddig névtelen francia utcai művész arra használja a fényképezőgépét, hogy megmutassa a világnak az igazi arcát azáltal, hogy emberi portrékat ragaszt hatalmas felületekre. A TED2011-en elmondja a merész kívánságát: használjuk arra a művészetet, hogy felforgassuk a világot. Tudj meg többet a munkásságáról és arról, hogyan csatlakozhatsz hozzá az insideoutproject.net oldalon."
Ted Prize (fordította: Anna Patai):
,JR, a félig-meddig névtelen francia utcai művész arra használja a fényképezőgépét, hogy megmutassa a világnak az igazi arcát azáltal, hogy emberi portrékat ragaszt hatalmas felületekre. A TED2011-en elmondja a merész kívánságát: használjuk arra a művészetet, hogy felforgassuk a világot. Tudj meg többet a munkásságáról és arról, hogyan csatlakozhatsz hozzá az insideoutproject.net oldalon."
2011. április 2., szombat
Dudás Bálint – Szíria
Dudás Bálint Szíriából hazahozott fotói, egy számunkra idegen kultúra részletei, pillanatok egy ismeretlen világ embereinek mindenapjaiból. Utazás az időben. Utazás egy olyan helyre, ahol minden épület történeteket mesél. Erről szól Dudás Bálint kiállítása. A fotókiállítás Kassán a Márai Stúdió kávézójában tekinthető meg, siessetek mert már nem sokáig.
Videó: ifj. Szaszák György.
2011. január 18., kedd
Fecsó Szilárd Tarzisz felé
Fecsó Szilárd Tarzisz felé
„Művészetről beszélni annyi, mint víz alatt énekelni.” - olvastam a magyarországi Balkon kortárs művészeti magazin egyik hasábján. Ezt megerősíti E. H. Gombrich olvasmányos művészettörténet könyve, melyben azt írja a szerző, hogy a nagybetűs MŰVÉSZET nem létezik, csak művészek vannak. És megvallva még egyetlen emberrel sem találkoztam, aki ezt a témát vagy esetleg ennek a hatalmas és szerteágazó szellemi síkon működő valaminek egy egészen apró részét is definiálni tudná. Nincs rá szükség.
Akárhogy is, úgy vélem hatalmas felelősség erről írni. Lehet, hogy nem nekem kéne megírnom ezt a cikket, többek között azért, mert személyes kapcsolatom van a művésszel, illetve a képeken szereplő néhány emberrel.
Ahhoz képest, hogy Szilárd mennyire „titokban tartotta” az eseményt, elég nagy tömeg gyűlt össze. A kiállítást Veress Zsuzsa, pápai rajztanár nyitotta meg, beszédét pedig Kozsár Zsuzsanna fordította szlovák nyelvre. A megnyitó elegáns szolidsága egy nagyon különös, bizsergető és kellemes légkört teremtett. Úgy véltem felfedezni, hogy nagy érdeklődés fogadta az újabb, gipsz alapú festményeit, melyeket Katona György festőművész barátságának köszönhet. Van egyfajta meghatározhatatlan, majdhogynem misztikus hatása ezeknek a képeknek, az is valószínű, hogy a visszatörölt fekete festék mélyedésekben való megülése hordozza magában a melankóliát. Számomra itt-ott részleteiben grafikus hatást nyújt. Szilárd képeiben, művészetében jelentősek a vallási töltetű gondolatok, formák és szimbólumok. Nagy hatással van rá az erdélyi, zsoboki művésztelep, sokszor emlegeti, és mindig őszinte örömmel gondol vissza az ott töltött időre. Többször jártam én is Erdélyben, és sejtem mi foghatta meg. A szinte érintetlen természet ősi tisztasága, az ott élő emberek végtelen vendégszeretete mindenkit elvarázsol.
Úgy gondolom, hogy az expo kiváltképp jól sikerült. Hangulatát tekintve valamiért a már említett melankólia jellemzi. Egy kereső ember gondolatai, jelenlegi munkái.
írta: Dudás Bálint
„Művészetről beszélni annyi, mint víz alatt énekelni.” - olvastam a magyarországi Balkon kortárs művészeti magazin egyik hasábján. Ezt megerősíti E. H. Gombrich olvasmányos művészettörténet könyve, melyben azt írja a szerző, hogy a nagybetűs MŰVÉSZET nem létezik, csak művészek vannak. És megvallva még egyetlen emberrel sem találkoztam, aki ezt a témát vagy esetleg ennek a hatalmas és szerteágazó szellemi síkon működő valaminek egy egészen apró részét is definiálni tudná. Nincs rá szükség.
Akárhogy is, úgy vélem hatalmas felelősség erről írni. Lehet, hogy nem nekem kéne megírnom ezt a cikket, többek között azért, mert személyes kapcsolatom van a művésszel, illetve a képeken szereplő néhány emberrel.
Úgy gondolom, hogy az expo kiváltképp jól sikerült. Hangulatát tekintve valamiért a már említett melankólia jellemzi. Egy kereső ember gondolatai, jelenlegi munkái.
írta: Dudás Bálint
Rovás kiállítás a kassai Kaszárnyában
Rovás kiállítás a kassai Kaszárnyában
A Kasarne Kulturpark tökéletes hely expók, performance-ok, happeningek és színdarabok megrendezéséhez. Több hektárnyi terület áll rendelkezésre, több épület, melyeket teljes egészében nem tudnak kihasználni, de ez még mindig jobb, mintha egy apró füstös dohos pincehelységben, vagy omladozó gyárépületek falai között folyna sűrűn a művészet, mint olyan.
Majd' minden nap elmegyek melle, és a betört ablakokon keresztülszálló varjak nem éppen arra utalnak, hogy itt történt is valaha bármi említésre méltó.
A tárlatot november 18.-án nyitották meg, és hat felvidéki képzőművész lélekmorzsáit hivatott bemutatni a publikumnak. Maga a tárlat úgy vélem, kellően nagyot dobbantott, a megnyitón rengeteg ember vett részt, de nem is ez a lényeg. Volt Valami a Levegőben – ezalatt azt értem, hogy a hangulatot merőben befolyásolta az is, hogy magát a környezetet és a nézelődő embercsoportokat összekötötte egyfajta otthoniasság, amit kevés kiállításon lehet tapasztalni.
Vegyes műveket mutatott be a Rovás, mind technikai szempontból, az eszközhasználat terén, és abban is, ami a végső és egyértelmű leszűrni valót illeti. Ez amolyan nézői „feladat” a művészet iránt. Az alkotások egy fő téma köré összpontosultak, ez pedig a teher. Azt ábrázolták, mit jelent számukra a teher a művészetben. Tetemes mennyiség, már szinte a befogadóképesség határán. Én kétszer néztem végig, de biztos vagyok benne, hogy harmadjára is találnék még megbúvó részleteket, új gondolatokat, új síkokon. Szabó Ottó 1994-ben végzett a Pozsonyi Képzőművészeti Akadémia grafika szakán, a Rovás egyik alapító tagja, továbbá Suchoža József, aki jelenleg is a Besztercebányai Művészeti Akadémia tanára, video- és térinstallációi közismertté tették a felvidéki képzőművészetben. Viktor Oravec üvegdizájn szakon végzett Pozsonyban, a szlovákiai konceptuális művészet egyik megteremtőjeként is nevezik, továbbá Richard Kitta, kassai intermediális művész, aki egyébként több verseskötetet is szerzett. Valamint Szaszák György, aki a kiállítás évében végzett a Kassai Műszaki Egyetemen – többek között térinstallációval rukkolt elő.
Ritka az olyan kortárs művészeti tárlat, amiből a néző nem csak fáradtságot visz haza magával. Szeretném azt hinni, hogy ez csak itt, Kassán fordul elő. Viszont ez a Kaszárnyás eksön valóban jól sikerült, olyat kaptam, amit valójában tényleg nem vártam.
írta: Dudás Bálint
A Kasarne Kulturpark tökéletes hely expók, performance-ok, happeningek és színdarabok megrendezéséhez. Több hektárnyi terület áll rendelkezésre, több épület, melyeket teljes egészében nem tudnak kihasználni, de ez még mindig jobb, mintha egy apró füstös dohos pincehelységben, vagy omladozó gyárépületek falai között folyna sűrűn a művészet, mint olyan.
Majd' minden nap elmegyek melle, és a betört ablakokon keresztülszálló varjak nem éppen arra utalnak, hogy itt történt is valaha bármi említésre méltó.
A tárlatot november 18.-án nyitották meg, és hat felvidéki képzőművész lélekmorzsáit hivatott bemutatni a publikumnak. Maga a tárlat úgy vélem, kellően nagyot dobbantott, a megnyitón rengeteg ember vett részt, de nem is ez a lényeg. Volt Valami a Levegőben – ezalatt azt értem, hogy a hangulatot merőben befolyásolta az is, hogy magát a környezetet és a nézelődő embercsoportokat összekötötte egyfajta otthoniasság, amit kevés kiállításon lehet tapasztalni.
Vegyes műveket mutatott be a Rovás, mind technikai szempontból, az eszközhasználat terén, és abban is, ami a végső és egyértelmű leszűrni valót illeti. Ez amolyan nézői „feladat” a művészet iránt. Az alkotások egy fő téma köré összpontosultak, ez pedig a teher. Azt ábrázolták, mit jelent számukra a teher a művészetben. Tetemes mennyiség, már szinte a befogadóképesség határán. Én kétszer néztem végig, de biztos vagyok benne, hogy harmadjára is találnék még megbúvó részleteket, új gondolatokat, új síkokon. Szabó Ottó 1994-ben végzett a Pozsonyi Képzőművészeti Akadémia grafika szakán, a Rovás egyik alapító tagja, továbbá Suchoža József, aki jelenleg is a Besztercebányai Művészeti Akadémia tanára, video- és térinstallációi közismertté tették a felvidéki képzőművészetben. Viktor Oravec üvegdizájn szakon végzett Pozsonyban, a szlovákiai konceptuális művészet egyik megteremtőjeként is nevezik, továbbá Richard Kitta, kassai intermediális művész, aki egyébként több verseskötetet is szerzett. Valamint Szaszák György, aki a kiállítás évében végzett a Kassai Műszaki Egyetemen – többek között térinstallációval rukkolt elő.
Ritka az olyan kortárs művészeti tárlat, amiből a néző nem csak fáradtságot visz haza magával. Szeretném azt hinni, hogy ez csak itt, Kassán fordul elő. Viszont ez a Kaszárnyás eksön valóban jól sikerült, olyat kaptam, amit valójában tényleg nem vártam.
írta: Dudás Bálint
2010. június 10., csütörtök
Forma és MikroPiknik fesztivál 2010
Forma Fesztivál és Mikro Piknik alkotótábor (május 31. - június 5.)
Az idei Forma igazán megmutatta, hogyan kell összművészeti találkozót csinálni. Már másodszor. Többek között főleg alkotó fiatalok (és nem fiatalok) kellenek hozzá, amiből egy rahedli van a környéken. A Mikro Piknik és a Forma összegyúrásával keletkezett katyvasz adja meg a workshop (műhely) hangulatot. A két fesztiválból született hat nap a kultúra, zene, irodalom, képzőművészet jegyében telt.
A hasonló rendezvények elősegítik a művészetek közti kommunikációt, valamint teret nyújt a fiataloknak, akik meg szeretnék mutatni magukat másoknak.
Videó
GALÉRIA:
Videó
GALÉRIA:
 |
| Események / 09-10 / PiknikForma Festival |
írta: Dudás Bálint
2009. február 16., hétfő
Komor romok
A kiállítást megnyitja Peniaško József fotóművész.
2009.2.17 (kedd) 16:30
helyszín: Márai Stúdió
Fotó a megnyitóról:
2008. december 13., szombat
Márai Stúdió: Kiállítás
Az alkotás, teremtés. Az Úr megteremtette, megalkotta ezt a világot. A képzőművész, az irodalmár, a zenész, a filozófus – e teremtés nyomán sokszor új világot alkot, vagy egy régit fogalmaz újra. A próféta e világ közömbösségére, a tévelygők útjának üres és felesleges mivoltára hívja fel az emberek figyelmét. A gondolkodó apró mozaikokból rakja össze ok és okozat viszonylagosságán alapulva a világot, vagy egy jobb világ képét, a bölcs pedig a múlt és jelen valóságos metaforáit felhasználva fogalmazza meg a jövő teendőit. Így élünk mi: bennünk a bölcs, a gondolkodó, a zenész, a költő, a festő álomvilága és valósága, vágyaink, tudatunk és tudatalattink bilincsében feszülő pillangó. Az alkotás nem hobbi, az alkotás létforma. Ezért az alkotásnak túl kell mutatnia a hétköznapok sokszor szokványossá vált kreatív cselekedetein is, hisz ez attól sokkal több. Az alkotás már-már prófétai merészség és felelősség.
Minden ember alkotó ember, és alkotni csak felelősséggel, alázattal lehet. Építeni tudunk rombolás nélkül is, a lelket építeni pedig ... És ez az igazi felelősség!
A ma kiállító alkotók, név szerint: Bocsárszky Zsolt, Csernok Barnabás, Dudás Bálint, Gornyitzki Adrienn, Jákob Bálint, Király Zsuzsanna, Leško Szilvia, Peniaško Anna, Pribék Gábor és Szunyog Júlia a Márai Sándor Gimnázium képzőművészeti tagozatának diákjai. A kiállított festmények, rajzok, grafikák otthon, illetve a nyári, hatfai képzőművészeti táborban készült alkotások válogatott anyaga. Ez is bizonyítja, hogy az igazi alkotó, teremtő képzelet előtt nincs és nem is lehet semmi gát. Technikailag változatosabb alkotásokat szemlélhetünk most meg, így fedve föl az örökké tanulni vágyó és igyekvő ember sokoldalúságát. Úgy érezzük, a nyári tábor új lendületet, új inspirációt adott mindenkinek – technikailag, tematikailag és emberileg egyaránt. Vannak akik itt találtak talán igazából önmagukra.
A rézkarcon keresztül, az akvatintán át, a kerámiai vagy térbeli megoldásoktól, installációktól egészen a festészetig sokféle műfajban és technikában kipróbálhatták magukat a résztvevők. Ezen a ponton szeretném kiemelni Komjáti Zsolt grafikus művész és Tóth József festőművész munkáját és vezetését, akik nemcsak az alkotás fortélyaira, hanem az alkotás, a teremtés alázatára is megtanítják diákjaikat.
Az alkotás, a teremtés nemcsak felelősség, hanem alázat is egyben. Alázat nélkül felesleges a jó tett, alázat nélkül üres a szív, és felesleges bármilyen tevékenység, mert félő, hogy az így felépített Bábelünk egyszer összedől.
Az alkotás, a teremtés nemcsak felelősség, hanem alázat is egyben. Alázat nélkül felesleges a jó tett, alázat nélkül üres a szív, és felesleges bármilyen tevékenység, mert félő, hogy az így felépített Bábelünk egyszer összedől.
2008. június 8., vasárnap
Kortárs kelet-szlovákiai művészet
2008. május 16-án nyílt kiállítás a kassai Jakoby Gyula Galéria kiállítótermében, a Kelet-Szlovákiában élő képzőművészek alkotásaiból. A tárlat vegyesnek számít több szempontból is: a fiatal képzőművészeken kívül az idősebb generáció is képviseltette magát, akiknek az alkotómunkája meghatározó nemcsak a keleti régióban, hanem talán egész Szlovákiában is, ugyanakkor valóban átfogó képet nyújt a szlovákiai kortárs művészetről. A kiállításon részt vett Tóth József és Suchoža József tanár úr is. Suchoža József szobrászművész foto dokumentációkat és manipulált fotókat állított ki, melyek a Borsiban készített installációiról készültek.
Tóth József festőművész két nagyméretű festményét állította ki Születés valamint Bűn címmel. Mindkét művész alkotása az emberi lélek mélységeibe kalauzol el bennünket. Tóth József képei az emberi gondolkodás folyamatain keresztül az ember örök dilemmáival foglalkoznak: bűn, lelkiismeret-furdalás, gyónás, a feloldás és megváltásban való reménykedés – bűnbocsánat. Képeinek színei, a festésmodor, a képszerkesztés az expresszivitásra való hajlamot tükrözik, és alátámasztják a bűnbocsánatban reménykedő ember lelki felindultságát, zaklatottságát. A Bűn című képén felismerhető a kereszt motívum, melybe szinte fájdalmasan van belekarcolva a „Bocsásd meg” kifejezés. Színben a vörös, a sárga, valamint a fekete (sötét tartomány) uralja a képet. A sötét utalhat a bűnre, de lehet akár a gyász szimbóluma is – amely szinte „felfeszül” a képsík közepén, a vörös az áldozat, a fájdalom színe, a sárga szín pedig jelképezheti a megváltásban, bűnbocsánatban való hitet, a reményt. A háttérben gyerek kézírásával megjelenik az Úri ima, a Mi Atyánk, így válik maga a szöveg egyszerre a kompozíció és a képértelmezés részévé. Ha valaki nem ismeri a képciklus létrejöttének valódi hátterét, értelmezheti úgy is a képet, mint Kosztolányi Dezső, A szegény kisgyermek panaszai c. versciklusának darabjait: Olyan szereplíra-szerepjáték részeként is értelmezhető az alkotás, melyben a gyermeki szerep segítségével tud csak a felnőtt ember őszintén, gátlások nélkül beszámolni lelkének apró rezdüléseiről, bűnről, hitről és megváltásról. Tóth József képei őszinték, elgondolkodtatóak, szuggesztívek és felkavaróak egyszerre.
írta: Fecsó Szilárd
Tóth József festőművész két nagyméretű festményét állította ki Születés valamint Bűn címmel. Mindkét művész alkotása az emberi lélek mélységeibe kalauzol el bennünket. Tóth József képei az emberi gondolkodás folyamatain keresztül az ember örök dilemmáival foglalkoznak: bűn, lelkiismeret-furdalás, gyónás, a feloldás és megváltásban való reménykedés – bűnbocsánat. Képeinek színei, a festésmodor, a képszerkesztés az expresszivitásra való hajlamot tükrözik, és alátámasztják a bűnbocsánatban reménykedő ember lelki felindultságát, zaklatottságát. A Bűn című képén felismerhető a kereszt motívum, melybe szinte fájdalmasan van belekarcolva a „Bocsásd meg” kifejezés. Színben a vörös, a sárga, valamint a fekete (sötét tartomány) uralja a képet. A sötét utalhat a bűnre, de lehet akár a gyász szimbóluma is – amely szinte „felfeszül” a képsík közepén, a vörös az áldozat, a fájdalom színe, a sárga szín pedig jelképezheti a megváltásban, bűnbocsánatban való hitet, a reményt. A háttérben gyerek kézírásával megjelenik az Úri ima, a Mi Atyánk, így válik maga a szöveg egyszerre a kompozíció és a képértelmezés részévé. Ha valaki nem ismeri a képciklus létrejöttének valódi hátterét, értelmezheti úgy is a képet, mint Kosztolányi Dezső, A szegény kisgyermek panaszai c. versciklusának darabjait: Olyan szereplíra-szerepjáték részeként is értelmezhető az alkotás, melyben a gyermeki szerep segítségével tud csak a felnőtt ember őszintén, gátlások nélkül beszámolni lelkének apró rezdüléseiről, bűnről, hitről és megváltásról. Tóth József képei őszinték, elgondolkodtatóak, szuggesztívek és felkavaróak egyszerre.
2008. május 22., csütörtök
Rotunda kiállítás
2008. február 26-án, nyílt meg a két művészeti osztály diákjainak alkotásaiból összeválogatott bemutatkozó kiállítás, melynek az Iparművészeti Középiskola adott helyet kiállítótermükben, a Rotundában. A kiállításon főleg festmények szerepeltek, de volt grafika illetve kerámia is, illetve négy videofilm került bemutatásra. A kiállításon az összes diák szerepelt kettő vagy több alkotással, így nyugodtan mondhatjuk, hogy a 2006-ban elindított művészeti képzésről, és természetesen a diákok kreativitásáról nyújtott ez az első kiállítás helyzetképet. A tárlatot Lukács Zsolt grafikus művész, a Technikai Egyetem Képzőművészeti Karának, valamint az Iparművészeti Középiskolának a tanára nyitotta meg. A kiállítást többek között megtisztelte jelenlétével Szerencsés János, a Magyar Köztársaság kassai főkonzulja is.
Az alkotások sokrétűek, egyszerre tanúskodnak a tehetségről, a kreativitásról és az emberi fantáziáról. Voltak ugyan megadott témák, mint például teremtés vagy önarckép, de mindenki a saját világát próbálta bemutatni fantáziáján keresztül. Minden kép, minden alkotás ugyanakkor útkeresés is. Természetesen nem kiforrott alkotókról van szó, hiszen elsős és másodikos tanulók alkotásai kerültek ezen a kiállításon terítékre, de azt elmondhatjuk: ha eddig valakinek is voltak kétségei a művészeti képzéssel és a diákok tehetségével kapcsolatban, most ez a huszonöt fiatal ember minden kétséget eloszlatott. További sok sikert a kiállító diákoknak.
írta: Fecsó Szilárd
4beb206a2a99f
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)